Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
44 Az 1756. évi egyházlátogatásí jegyzőkönyv tartalmazza a főkapu legrégibb leírását. Kiemeli ,,a feltűnően szép és régiségükről híres cirádákat", megemlékezik az ívmezőnek már akkor is rossz állapotban lévő ábrázolásáról, amelyben a Szent Háromság és két kerub képét véli felismerni, megjegyezve, hogy már csak a Megváltót és két angyalt lehet teljesen kivenni. Leírja a többi szobrokat is: „a cirádák felett megvan az Ür Krisztus a kellő számban ábrázolt tizenkét apostollal és két oldalt lejjebb két másik szobor, •ezeken kívül a templom falaiban pedig faragott oroszlánok láthatók". Az 1780. évi Canonica Visitatio hasonlókép részletes leírását adja a ,,mind szépségével, mind gótikus művészi munkájával ékes" főkapunak A későbbi, általában szűkszavú Canonica Visitatio-k is többnyire megemlékeznek a Krisztus és apostol-sorozatról, A 19. század közepe táján már a tudományos értékelés kora kezdődik. Az 1903—1904. évi helyreállításkor a kapuépítmény rongált részeit megújították, a hiányokat a meglévő régi részek mintájára pótolták. A hiányzó díszítések pótlásakor általában híven ragaszkodtak a régi formákhoz, csak az ívmező és az indadíszes ajtókeret van helytelenül kiegészítve. Szabad kiegészítés a két oszloptartó oroszlán is, a jobboldali ugyanis teljesen hiányzott, a baloldalinak csak hátsó fele volt meg a helyreállítás előtt. A kapu szobrait valószínűleg valamelyik török betöréskor megcsonkították. Csak a legfelsők, Krisztus és három apostol maradtak épen, a többinek legalább a fejét leverték. Az apostolok figuráit a 18. században kiegészítették (22. kép). A kapuépítményen teljesen új a kőből készült nyeregtető és az északi rész körülfutó attikai lábazata. A béllet díszítésében a kidagadó, barokkos talapzat, baloldalt a belülről számított első és harmadik, jobboldalt az első, ötödik és hatodik oszlop tekinthető megfelelő töredékek nélkül készült szabad kiegészítésnek. Az új bélletoszlopokat a két legbelső kivételével a szemközti oszlop mintájára faragták, mert a megmaradt régi oszlopok közül is a szemközt állóknak egyforma díszítésük van. Az eredeti ívmeződombormű, amelyet ma több darabba törve a szombathelyi Vasvármegyeí Múzeum őriz (25. kép), félköralakú volt, és a bélletoszlopok gazdagon díszített vastag fej lemezeiből alakított sáv legbelső végére támaszkodott. Ennek megfelelően a mandorlában trónoló Krisztus is nyomottabb, zömökebb volt és az angyalok térdelve tartották a mandorlát. Az ívmező alsó része és az ajtókáva szemöldökkő-része, amelyen az índadísz olaszosan körülfut, teljesen hamis kiegészítés. A rokon alkotásokkal való összehasonlítás alapján is bizonyosnak kell tartanunk, hogy ha volt egyáltalában szemöldökkő, ez a fejlemezekkel állhatott egy szinten (pl. Tulln, csontház). Még valószínűbb azonban, hogy az ívmező gyámokra támaszkodott, amelyek a fejlemezek sávjának folytatását alkották (Illés, bécsi Óriáskapu). A kapu felépítése lényegében még egészen román jellegű. A bejáratot, a délfrancía román művészetből eredő szokást követve, nyeregtetős falkiugrásba helyezték. Délfrancia eredetű ötlet az is, hogy a kapunyílás csökevényes előcsarnokféle benyomását keltő merőleges beugrással kezdődik, és ennek szögletében, a rézsutosan befelé szűkülő voltaképeni kapubéllet előtt álló oszloppárt a homlokzat falával párhuzamosan állított oroszlánok tartják hátukon.
