Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
4S Az ajtónyílás és a bélletnek rézsútosan táguló része, amelynek helyét a déli kapu helyével együtt már az első építési szakaszban kijelölték, nem esik pontosan a kapuépítmény közepére, amely ugyanis a második építési szakaszban kiépült külső homlokzat középtengelyéhez igazodik. Ezt az aszimetriát úgy igyekeztek enyhíteni, hogy a külső ív jobboldali lábazatát a szögletbe állított oroszlántartotta oszloppal együtt jobbra, dél felé eltolták, A kapu nyílásától jobbra eső falsáv azonban még így is észrevehetően szélesebb, mint a baloldali. A háromszögű nyeregtetős oromzattal koronázott falkiugrásba helyezett kapuk délfrancia eredetű motívuma Magyarországon a 13. század elsőfelében már nem újság (pl. Felsőörs, Karosa, Szemet stb.). A homlokzati fallal párhuzamosan állított és az ajtó felé forduló oszloptartó oroszlánok viszont egyedül állanak a magyar későromán művészetben, amely a lombard módra kifelé néző kapuoroszlánokat kedvelte. A templomnak az első építési tervvel már megadott teljes belső szélességéhez viszonyítva a bejárat ajtónyílása áll középen, a kapuépítménynél viszont a tényleg felépült homlokzat teljes külső szélességét vették figyelembe. A bejárat helyét tehát épúgy még az első építési szakaszban jelölhették ki, mint a déli kapuét. A bejárathoz igazodik a belőle kifejlesztett rézsútos béllet is. Mivel a tornyok nem egészen egyforma méretűek (az északi vaskosabb) és ép az északi és a déli fal különböző vastagságú, természetes, hogy a mai külső homlokzat közepére állított kapuépítménynek és a bejáratnak középtengelye nem esett össze. Erre a tengelyeltérésokozta nehézségre valószínűleg csak munkaközben jöttek rá, mikor a voltaképení rézsútos bélletet már befejezve, a kiugró rész építéséhez kellett hozzáfogniok. Mint a normán díszítőelemek következetes alkalmazása és az oszlopfők fejlemezeiből alakított fríz továbbvezetése is bizonyítja, a kapunak más-más középtengelyre beállított belső és külső része közt munkamegszakítást és korkülönbséget nem tételezhetünk fel. , Az aszimetriát természetesen nem tudták teljesen elleplezni, de úgyahogy enyhítették részben a legkülső ív lábazatának már említett jobbratolásával, (az ív csúcsa azonban még elég pontosan a belső béllet középtengelyéhez igazodik), részben a lépcsőzetes szoborfülkesornak a kapuépítmény középtengelyére való beállításával. Az első terv szerinti belső középtengely és a tényleg kivitelre került homlokzat külső tengelye közti eltérés mind a kapuépítmény, mind az egész nyugati homlokfal felépítésében és díszítésében még más hasonló szabálytalanságokat is okozott, amelyeket azonban az 1896—1904. évi újjáépítéskor gondosan eltüntettek. A kapuépítmény erőteljes faltömegével és zömök arányaival még egészen román szellemű önálló homlokzat benyomását kelti, amelyen csak egyes gótikus részletformák jelentik a korszerűségre való törekvést. Az akkoriban újdonságként ható gót stílusú alkotásokról átvett elemek azonban itt elveszítették eredeti szerkezeti jelentőségüket, és inkább csak alárendelt díszítő szerepet töltenek be. A béllet boltozata a belülről számított negyedik oszloppár ívével kezdődően nem szerkezeti
