Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
keleti a négykarélyos ablak aljáig, a nyugati a mellékhajó tetejéig nyúlik le; fent egyiknek sincs ívsort hordozó szerepe. Hasonló, két oszloppal kísért falpillérrel végződnek keleten a lébényi templom mellékhajófalai is, és a főhajófalak keleti sarkain is hasonló elhelyezésű oszlopokat látunk. A jaki falszalag is nyilván ezeknek átvétele, és így arról tanúskodik, hogy legalább is itt a déli oldalon a külső tagolásban is ki akarták emelni, hogy hol végződik a hajó és hol kezdődik a szentélyszakasz. Természetes, hogy kívül számolni kellett az első terv szerint készült mellékhajóval, és ezért a hajófalat lébényi mintára keleten lezáró, oszlopokkal kísért falpillért nem helyezhették el az új terv szerint elkészült belső beosztásnak megfelelően, hanem csak ott, ahol a főhajónak az első terv szerint a mellékhajókkal egy vonalban végződnie kellett volna. Lébény hatására vall az is, hogy a pillérkísérő oszlopok nincsenek olaszosan belekapcsolva az ívsorba. Az ívsor mind arányaival, mind az ívmezőket kitöltő díszítéssel és a felette húzódó fogrovattal bambergi jellegű. A négykarélyos ablak a Rajna-menti késő román építészet általánosan elterjedt kedvelt motívuma. Belsejét szalagfonatból alkotott dísz tölti ki, amelynek motívuma talán még az Adría-vidéki népvándorláskorí művészet öröksége. 6. A déli apszisz épúgy, mint az északi, még az első építési szakaszban elkészült, csak külső díszítését kapta később, a szentélyszakasz és a főapszisz kiépítése idején. 1896—97-ben díszítő faragásait jórészt megújították, a középső ablak feletti ívsort azonban a baloldali szakaszban lévő rész mintájára az eredetitől eltérően állították helyre. Űj kőtetőzete is (13. kép). A déli apszisz felépítése és díszítése is nagyjából megegyezik az északiéval. Szobrászati dísze nagyon kevés, csak az oszlopfőkre helyezett töredékes faragványokra és a középtengelybe eső ablaktól jobbra álló oszlop olaszos kitártszárnyú sassal díszített fejezetére szorítkozik. Ez az oszlopfő jellemző példája a késő román stíluskeveredésnek. Jobboldalán a földközi tengeri országok művészetében már a 11. században elterjedt és Magyarországon is elég gyakori (Pécs, Esztergom, Gyulafehérvár) típust képvisel. (Az ilyen sasos oszlopfők egyébként a bambergi keleti kórusnak is kedvelt díszítései közé tartoznak.) A sasnak ma mái letört feje támasztotta alá a négyszögű fedőlemez kiálló sarkát, azaz közvetítette az átmenetet a kerek oszloptörzs és a szögletes faltömb között. A másik sarkon ugyanezt a szerepet már koragót jellegű bimbóban végződő levél tölti be. 7. A déli mellékhajó 1899-ben és 1900-ban végzett helyreállítása során a Folnay apát idejéből való emeletet eltávolították, a keleti fal felső részét újjáépítették, a déli fal barokk ablakait eltüntették és helyreállították a 13. századi befalazott ablakokat, a déli kapu jelentős részét (ajtókáva, bélletoszlopok, ívmező báránya), valamint helyenként az ívsort is kiegészítették vagy kicserélték. A déli mellékhajó — épúgy mint az északi — lényegében még az első építési szakaszban készült. Az északi faléval egyezik és az első építési szakaszra jellemző régies attikai lábazata (6. kép c.). A kapu és az ablakok is még az első terv szerinti 34
