Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
35 ötszakaszos beosztásnak megfelelően vannak elhelyezve. Keleti részén az északi faléval azonos oszlopkötegtagolást is elkezdtek. Ennek maradványa a később hozzáépített és a századeleji restauráláskor mai alakjában átépített sekrestyében látható. A sekrestyének későbbi hozzáépítésére vall, hogy a hajófalnak kívül látható lábazata belsejében is folytatódik, amelybe — épúgy, mint az északi falon — bele volt kapcsolva a tagoló oszlopköteg is. Ez utóbbinak csak a legalsó talapzata van meg. A hozzáépítés idejére írott adat nincs; csak annyit tudunk, hogy a sekrestye a 16. század első felében már fennállt. (L. „Az apátság alapítására és a templom történetére vonatkozó főbb adatok" című fejezetben ■mondottakat!) Feltűnő, hogy a templomból a sekrestyébe vezető ajtót meglehetősen szervetlenül a tervezett (vagy később lefaragott?) oszlopköteg közvetlen közelébe helyezték, azaz a bejárat helyének kiválasztásakor már nem voltak tekintettel a külső faltagolásra. Viszont az ajtó a helyreállítás előtti rajzokon is kimondottan román jellegű, a templomba néző oldalán a beugró szögletekbe állított oszloppárral, A mai sekrestyébe nyíló oldala akkor is egészen egyszerű volt, jeléül annak, hogy eredetileg sem a szabadba vezetett, hanem olyan helyiségbe, amely a templomnál kisebb, csak mellékes jelentőségű volt, tehát valószínűleg sekrestyébe. A középkorban szinte általános volt ugyanis, kogy a sekrestyeajtók csak a templomba néző oldalukon kaptak reprezentatív díszes formát. Mindebből arra kell következtetnünk, hogy a sekrestye, illetve a kolostornak az a szárnya, amelyben a sekrestye helyet kapott, az első építési 'korszak második vagy harmadik szakaszában épült hozzá az első szakaszban elkészült déli mellékhajóhoz. Ezt a feltevést támogatja az is, hogy Lébényben ugyanez volt az építési sorrend. A sekrestyét magában foglaló rész — úgy látszik •— később több átalakításon ment át, és ezért nem minden alap nélkül tehették építési idejét, a helyreállítás előtti állapota alapján, a 15. századra. (L. „A templom alaprajza, beosztása és építési korszakai" című fejezetet!) A déli mellékhajó falának a sekrestyétől nyugatra eső része teljesen tagolatlan; egyedüli díszét az ívsoros párkány és a vízszintes záródású kiugró faltömbbe helyezett kapu adja. A tagolás hiánya és a szegényes díszítés avval magyarázható, hogy ez a rész a kolostor felé, valószínűleg az udvarra (kerengőre) nézett. A kolostortemplomoknak ez az oldala ugyanis rendszerint díszítetlen maradt. Az ívsoros párkány és a kapu arról is tanúskodnak, hogy a falnak ez a része mindig szabadon állt, azaz nem volt hozzáépítve kerengőfolyosó. Az ívsort helyenként jellegzetes bambergi levéldíszítések élénkítik, a kapu egy főként Alsó-Ausztriában gyakori német provinciális típusnak franciás elemekkel gazdagított változata (17. kép). .Mindkettő már a második építési szakaszban kapta mai alakját. A kapu ívmezőjét díszítő Isten báránya-dombormű a mennyei dicsőségében trónoló győzelmes Krisztusnak jelképpé egyszerűsített ábrázolása (18. kép). A nagyméretű főkapukon, így a jáki nyugati kapun is látható gazdag Maiestas Domínikompozíciók pótlásaként előszeretettel alkalmazták a 13. szá-
