Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
32 ívén. A tört pálcatagnak itt látható szabad, aláfaragott formája a keletre vándorló normán stílus utolsó szakaszára jellemző. Először a regensburgi Szent Emmeram-templomnak a kerengőre nyíló déli kapuján jelentkezik, nálunk Lébény déli kapuján és az illési kapun találjuk ugyanolyan formában, mint Jákon. A főapszisz alakos szobrászati díszítésében a vakárkádsor középső és jobboldali szakaszában helyet foglaló négy alak a legjelentősebb. Ezek azonban nem egy nagyobb, az összes fülkéket kitöltő sorozat maradványai, hanem csak valami tervváltozás következtében kerültek mai helyükre. A lapos vakárkádsor eredetileg csupán építészeti dísznek volt szánva, nem pedig arra, hogy szobroknak adjon helyet. Mind a négy figura a főkapu szobrászműhelyéből került ki. Az x lábú oroszlánfejes széken ülő és a jogart tartó alak valószínűleg királyt ábrázolt. A másik két igen töredékes alakról csak feltehető, hogy a királyokkal kapcsolatban álló személy (kiráyné, apród?) képe volt. A két királyszobor az északi apszisz „ifjú királyáéval együtt a 13. század lovagi társadalmának világi vallásosságát tükrözi, amely az égben is a maga földi arisztokratikus világának ideáljait kereste, és ezért előszeretettel ápolta templomaiban is a saját véréből vagy rendjéből való királyi, főúri és lovagi szentek tiszteletét. A főapszisz eredeti alakos szobrászati díszítései mind az építészeti szerkezetbe vannak beágyazva (pl. a középső ablak oszloptartó oroszlánjai, a középső vakárkádoszlop fejezetfigurája), vagy pedig a növényi díszítésbe beleszőve (pl. a középső árkádcsoport két baloldali ívmezőjében.) Mindezek jellemző példái a monumentális szobrászattól idegenkedő felsőrajnai keverékstílusnak. A felsőrajnai késő román művészetre jellemző, hogy az északfrancia és a burgundi szobrászat szomszédságában sem tudott megbarátkozni a monumentális programmszerű szobrászati díszítéssel. Az ember- és állatmotívumokat lehetőleg beleágyazta az építészeti szerkezetbe vagy beleszőtte a dekorációba, sőt még a többalakos kompozíciókat is többnyire megfosztotta önállóságuktól, vagy legalább is anekdótíkus ízű, mesélő ábrázolásokká szelídítette. Mindebben sokkal inkább a lombard és részben a poitou-i román művészettel tartja a rokonságot, mint a földrajzilag közelebb eső északfrancia és burgundi területek emlékeivel. A felsőrajnai művészet kedvelt lombard eredetű motívumai közé tartozott a középső szentélyablaknak a kapuk mintájára állatoktartotta oszlopokkal való díszítése (Basel, Bamberg keleti kórus). Hogy a jaki ablakdíszítés ötlete is innen és nem közvetlenül Itáliából ered, azt a többi bambergi eredetű részlet mellett igen valószínűvé teszi az elég híven megújított jobboldali „oroszlán“ fejének különös, torz stilizálása is, amely a gelnhauseni St. Peter egykori kapuoroszlánjainak hagyományát folytatja. A középső ablak alatti vakárkádsor középső oszlopfőjének figurája és három ívmező díszítése: egyfejű és kéttestű szörny, állatfigura az ív hajlását követő testtel, maszk, amelynek szájából indák nyúlnak ki, szintén jellemző példái ennek a stílusnak. Az első kettő délnyugatfrancia eredetű, az utóbbi talán inkább lombard, de egész sor mását találjuk nemcsak Bambergben
