Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
27 nehézkes ívsorból és falszalagokból álló wormsi jellegű, de szinte cisztercita ízléssel minden alakos vagy növényi díszt nélkülöző faltagolás megszakítás nélkül vonul végig az egész épülettesten (a mai ívmeződíszítések újak!). A tagolás a belső beosztást meglehetősen pontatlanul tükrözi. A főhajó falán a falszalagok a benti három pillérnek felelnek meg, a keleti falszalag helyét azonban nem a főhajó végének, azaz a diadalívnek megfelelően jelölték ki, hanem a régi terv szerint épült mellékhajóhoz alkalmazkodva. Ennek következtében a keleti utolsó szakasz keskenyebb, az utolsó előtti pedig szélesebb, mint a többi három, amelyek a főhajó belső ívszakaszainak felelnek meg. A falszalagok tehát jellegzetesen román szellemű puszta faldíszítések, amelyeknek még nincs semmiféle szerkezeti szerepe vagy jelentősége. Cisztercita egyszerűségű a keleti oromfal díszítése is, profilja azonban a bambergi dóm keleti oromfalát díszítő ívsoréval azonos. A szentélyszakasz alkalmazása nyilvánvalóan nyugatról jött ötlet, sőt több mint valószínű, hogy Bambergen át a Rajna vidéke és Nyugatnémetország művészetéből ered, ahol szinte általános megoldás. A faltagolás, amelynek kettős fogrovattal kisért nehézkes, nagy ívei annyira elütnek a templom többi részén alkalmazott sűrű, apró ívsoroktól, a Rajna-vidék, főként Worms 12. század végi építészetében volt kedvelt. Kései keletkezését erőteljes és gazdag profilja mutatja. Nemcsak a falszalagok-adta szakaszbeosztásban, hanem a részletek kivitelében is meglehetős szabálytalanságok figyelhetők meg. A keleti falszalag, mintha valamikép mégis ki akarták volna emelni a szentélyszakaszt, valamivel szélesebb, mint többi. Ugyancsak a szentélyszakasz ívei szabályos és pontos kivitelükkel igen elütnek a főhajón levő, gyakran csúcsívbe tört ívektől, amelyek az újjáépítés előtt még az ívszárak nagyságában is számos egyenetlenséget mutattak. Valószínű, hogy a főhajó ívsorának jórésze a szentélyszakasz mintájának folytatásaként már csak a harmadik építési szakaszban került kivitelre. A keleti oromfal ívsorának mai agyon szabályozott formájából sem a motívum eredetére, sem egyéb kapcsolataira, hatására nem vonhatunk le következtetéseket. Eredetileg a felső ívszárak jóval keskenyebbek voltak, mint az alsók. Maguk a széles, nagy ívek az északi fal ívsorának arányait és ritmusát követték. A profil dísze azonban, úgy látszik, a bambergi dóm keleti oromfalán látható ívsor mintájára, egyetlen 3A hengertag, amelyet az újjáépítés is megtartott. A cisztercita építészet hatását sejteti az alakos szobrászat szegénysége is. Eredeti, régi szobrászati díszt a főhajón sehol sem, a szentélyszakaszon is csak a szerkezettől többé-kevésbbé függetlenül elhelyezve találunk. A szentélyszakasz északi falában két lapos fülkében egy sárkányölő hosszúruhás alak és egy ülő alak látható. Az előbbi valószínűleg psychomachia-ábrázolás (az erény diadala a bűn felett), a másik már nem azonosítható.
