Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
23 Egyes oszlopfők csipkeszerű finom levéldíszében a francia késő román protorenaissance klasszicizmusának hagyományai kísértenek, amelyeknek továbbélése Magyarországon a 12. század végétől másutt is kimutatható (Esztergom és köre, Lébény, Vértesszentkereszt stb.; 12. kép). A lábazat szerkezete Lébényre utal. Az enyhén homorú rézsútos lapból és az északi oldalhajó attikai lábazatának felső toruszát folytató hengertagból álló alsó lábazat az oszlopszékkel és a felső oszloplábbal együtt tekintve ugyanolyan felépítésű, mint a lébényi kapubélietek lábazatai, csak itt az önállóan körülfutó külön lábazattá fejlesztett alsó rész nagyobb lett. Az oszlopszékek különleges, apró árkádtagolása is Magyarországon a lébényi mellékhajók belső talapzatain bukkan fel először. Valószínű, hogy a motívum 11. kép. Oszlopszék a főapsziszon. a délfrancia és burgundi klasszicizmusból, esetleg antikizáló vájatos díszítés átstilízálásából ered. Jáki és lébényi miniatűr-építészet jellegű egyszerű formája azonban már meglehetősen távol esik a zsúfolt díszítésű burgundi késő-román lábazatokon előforduló hasonló díszítésektől, A gyulafehérvári déli apszisz váltakozó nagyságú tagokból álló ívsorát igyekeztek utánozni avval, hogy az íveket párosával csoportosították. Az ívsor alsó széle azonban, — ellentétben Gyulafehérvárral — mindig egy szinten marad. A bambergi dóm keleti, Szent György-kórusára vezethető vissza a felső párkány és az ablakbélletek golyós dísze. A párkány voltakép egyszerűsített és a sakktábladísz hatása alatt némileg torzított változata a bambergi keleti kórus emeletosztó párkányának, amelynek mintája Magyarországon egy egri töredék tanúsága szerint eredeti tisztaságában is alkalmazásra került. Jákon a gyémántmetszést közrefogó kettős fogrovat helyett csak egy sor fogrovat maradt, a hengerrovat pedig a legalsó sor után sakktábladíszbe megy át, amely a restauráláskor ugyan valószínűleg kissé túlzott
