Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
24 hangsúlyt kapott (10. kép). A golyós dísz Lébényben még csak a falszalagokon és párkányokon jelentkezik. Jákon a távoli francia előképek falszalag kísérő csillagjait és rozettáit az ablakbélletek homorú vájatait kitöltő félgömbökké egyszerűsítve látjuk viszont. Ebben a formájában tűnik fel a motívum már a 12. század végén Regensburgban (Salzburger Hof, a Szent Jakab-templom északi kapuja) és a 13. század elején a bambergi Szent György-kórus ablakain is. Az északi apszisz alakos szobrászat a jóval gazdagabb és változatosabb, mint az északi mellékhajóé. Itt is túltengenék azonban az építészeti szerkezetnek alárendelt, értelmüket vesztett konvencionális díszítések, mint pl. az ívsor ívmezőít kitöltő ember- és állatfejek. A középső ablakot közrefogó és mintegy őrző oroszlánpár töredékes változata annak a lombard eredetű ablakdíszítéstípusnak, amely a főapszisz középső ablakán teljes tisztaságában jelenik meg (1. alább). Az apszisz északi felső sarkában mély fülkébe állított félalakos király az egyetlen szobor, amely nyilván szellemi tartalma miatt kapott helyet a templomnak ezen a részén. Pontosabban azonban nem állapítható meg róla, hogy kit ábrázol és miért került éppen erre a szokatlan helyre, Stílusa után ítélve a főkapu szobrászmühelyének egyik késői alkotása, nem lehetetlen tehát, hogy az apszisz külső díszítésének teljes befejezése után illesztették be a falba (12. kép). Az északi apszisz fejekkel díszített ívsora az északi mellékhajó ívsordíszítéseinek szellemében készült, legközelebbi rokona és egyúttal időbelileg is előzménye a nagybörzsönyi templom szentélyén található. Mivel a börzsönyi templom inkább az északi, részben a sváb, részben a normann román művészet formáiban készült, valószínű, hogy ez a voltakép lombard ízű ívsordíszítésmód sem közvetlenül Itáliából került ide és Jákra. Amint az apszisz tagolása francia eredetű, úgy francia, közelebbről burgund és délnyugatfrancia vonás az is, hogy az oszlopok voltakép nem az ívsoros párkány hordására vannak beállítva, hanem jóval a párkány alatt végződve annyira előre állanak, hogy fejük fedőlapján, amelyről lapos falszalag emelkedik fel az ívsorig, még figurák is elférnek. Az ilyen, mintegy csak odatámasztott vaskos oszlopok Burgundiában az apsziszokon (Paray-le-Monial, Cluny stb.), Poitouban a homlokzaton (Poitiers Notre- Dame, Saint-Jouin-de-Marnes) gyakoriak. Poitou nyújt példát arra is, hogy az oszlopokra plasztikai műveket állítottak (Saint-Jouin-de-Marnes homlokzat). Ezek a mind időben, mind térben és stílusban is távoli előképek és Ják közt az eddigi emlékísmeret szerint csak Gyulafehérvár székesegyházának északi apszisza áll, amely a tagoló oszlopaira állított figurákkal pontosan a jáki megoldást adja. Nem tartható véletlennek ezek után talán az sem, hogy az oroszlános kapuk mintájára kialakított szentélyablakok lombard eredetű motívumát (Piacenza Duomo, Bari S. Nicola és Duomo, Basel és Bamberg dómjai) a gyulafehérvári déli apsziszon hasonló kezdetleges és töredékes módon igyekeztek megvalósítani, mint a jáki északi apsziszon. A jobboldali ablak bélletében a golyók közé állított két kis alak első pillanatra csak a szeszélyes kőfaragó fantázia szülöttének tűnik fel. A lombard és francia elemekkel átitatott felsőrajnai és elzászi késő román keverékművészetben, főként Wormsban azonban nagyon népszerűek voltak
