Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
19 alig nevezhető háromnegyed hengertaggal, amelyek megszakítás nélkül mennek át az ívsoros párkány alsó hengertagjába, azaz építészeti teherhordó tagból puszta díszítő elemmé váltak. Maga az ívsoros párkány tömegével voltakép az oszlopfővel ellátott féloszlopra támaszkodik. A lapos, szögletes pillérek vagy falszalagok elé állított féloszlopok mint faltagolók viszont jellegzetesen déli, klasszikus szellemű megoldást képviselnek, amely a késő román építészetben már Európa-szerte megtalálható. A franciás oszlopköteg felső folytatása tehát az egész tagolást fent lezáró jellegzetes 7. kép. Oszlopköteglábazat az északi mellékhajó falán. fogrovattal és gazdag profilú ívsorral együtt már a lombard-délnémet késő román faldíszítés szellemében készült. Ennek megfelelően egészítették ki 1900-ban a többi oszlopköteg felső részét is. Valószínű azonban, hojgy legalább is a keleti szakaszban eredetileg a hármas oszlopköteg szerkezeti jelentőségét érvényre akarták juttatni, és a két szélső tag nem satnyult egyszerű díszítő elemmé, hanem az emeletosztópárkányon felül is megtartotta teherhordó oszlopjellegét, amelyre az ívsoros párkány alsó hengertagja épúgy oszlopfő közvetítésével támaszkodott, mint ezt a fal keleti végén a kiugró falszalag mellé gyámra állított kis oszlopnál ma is látjuk (9. kép). Az emeletosztó párkány, amely a függőleges tagoló oszlopokat lombard módra körülöleli, a belső szerkezettel semmiféle összefüggésbe nem hozható. Valószínű, hogy az emeletekre tagolt főapsziszok díszítési rendszeréből való, ahol az ablakok emeletét szokta elválasztani az alsó, mintegy talapzatul szolgáló tömör falsávtól. Az ilyen emeletosztás az ablaktalan északi hosszanti falon szerkezetileg értelmetlen és teljesen szokatlan. A motívum alkalmazásában az apszíszdíszítéseknek a hatására mutat az is, hogy a keleti szakaszban, ahol a síma, tagolatlan alsó mezőt lezáró párkányra kiugró gyámok
