Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

20

segítségével karcsú tagoló oszlopokat állítottak, mintha a lébényi főszentély díszítésének egy részét terítették volna ki síkba. Az oszlopok azonban már kimondottan késő román jellegű lábazatot és fejet kaptak, és fenn is a lébényi régies, franciás megoldással ellentétben lombard-délnémet módra magát az ívsort támsztják alá (9. kép).

Az alakos szobrászat az északi oldalhajó falain a!z építészeti szerkezetbe beágyazott konvencionális díszítésként jelent-8. kép. Az északi mellékhajófal nyugati oszlopkötege.

kezik. A keleti oromfalnak a mellékszentély feletti ívsorát tartóember- és állatfejes gyámkövek, az itt-ott előbukkanó ívmezőkitöltő torzalakok épúgy a 12. századi délnyugatfrancia és részben lombard művészetből indultak európai vándorútra, mint az építészeti tagolás részletformái is. Ugyanonnan eredő díszítő motívum a keleti szakasznak két szörny nyakát fogó aggastyánja is (9. kép).

Mint a ciszterciták aszkétikus művészi irányát hirdető clairvauxi Szent Bemátnak a „formás formátlanságok", a valószerűtlen és torz élőlények templomi ábrázolása ellen intézett támadása bizonyítja, ezekben a valahol keleten vagy a népvándorlással nyugatra került barbár népek hitvilágában szü