Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

18 köteg lábazatán állatalakok is megjelennek (7. kép). Ennek a két típusnak együttes alkalmazására Magyarországon a vértesszentkereszti bencés kolostor­templom pillérlábazatai nyújtanak még példát. Az oszloplábak saroktámasz­tóinak állat-, ritkábban emberalakokká való felbontása lombard-provencei eredetű motívum, amely a 12. század végi és 13. század eleji protorenaissance áramlattal a rajnai, délnémet, osztrák és magyar művészetben is elterjedt (Worms, Bamberg, Freising, Regensburg, Schöngrabern, Gyulafehérvár, Vértesszentkereszt, Óbuda, Pannonhalma, Lébény). A függőleges tagolást az alsó falsávban középső vastagabb és két szélső vékonyabb oszlopból álló kötegek alkotják, amelyeknek mind korban, mind földrajzilag legközelebb eső rokonai a pulkaui és a hartbergi csontházak falait tagoló oszlopkötegek. Ezek az elég szegényes díszítésű épületek aligha 6. kép. Lábazatok metszetei: a) északi mellékhajó külső fala; b) oszlopköteg u. o.; c) déli mellékhajó külső fala; d) főapszisz külső oszlopa; e) szentély­szakasz belső ék. szöglete; f) északi toronyalja dny. szöglete; g) főapszisz diadalív é. oszlopa; h) ék. hajópillér ény. oszlopa; i) karzati ülőfülkék déli oszlopa; j) Szent Jakab-kápolna kapubéllelete. szolgálhattak a j áki faltagolás mintaképéül. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a viszony fordított. A közös előzmény és eredet azonban mindenkép biztos. A különös csak az, hogy a közel egy évszázaddal korábbi délnyugat- és középfrancia építészethez kell visszamennünk, hogy ennek a motívumnak párjára akadjunk. Elsősorban az apsziszok és homlokzatok díszítésében fordulnak elő hasonló oszlopkötegek, ahol azonban a három tag még külön­­külön szerkezeti szerepet tölt be a külső faldíszítés rendszerében. A középső erősebb oszlop a koronázó párkányig, néha a kiugró ereszig ér, míg a gyengébb szélső oszlopok többnyire az ablakok feletti íveket támasztják alá. (Pl. Bégade, Vouvant, Aulnay Saint-Pierre apsziszai, Saintes Ste Marie-aux-Dames homlokzata.) Ezt a rendszert oldalfalakon csak nagy néha alkalmazták (Aulnay Saint-Pierre). Ez érthetővé teszi talán azt is, hogy az ilyen összetett faltagolók, amelyek sokszor még fejlettebb formák­ban is elég könnyen meghonosodtak az apsziszok építészeti megoldásával rokon kerek csontházakon, a jáki északi mellékhajó sík falán csak töredé­kesen, az alsó falsávban juthattak szóhoz. A nyugati oszlopköteg (8. kép), amelynek felső része egyedül maradt meg eredeti állapotában, az oszlop­­törzsgyűrűn felül már nem is mint három egymáshoz tapadó oszlop kötege folytatódik, hanem mint szögletes lapos falpillér, eléje állított féloszloppal és két oldalt, a szélső vékonyabb oszlopok helyén karcsú, oszlopnak már

Next

/
Thumbnails
Contents