Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)

48

HOGYAN LETTEM ÉN PÜSPÖKI ISKOLAI HITOKTATÓ.

Irta : dr. Tóth József.

A püspöki iskola küszöbét 1874. október hó elején léptem át először.

De onnan mindjárt ki is küllebeztek.

A dolog ugyanis úgy történt, hogy szegény jó szüleim (Isten nyugosztalja őket!) engem városi iskolába akartak adni, miután a szentkirályi rk. elemi iskola négy osztályát a kitűnő Németh János, most is élő jó tanítóm (az Isten áldja meg őt!) vezetése mellett sikerrel elvégeztem. A végső szándék persze az volt. hogy azután gimnáziumba adjanak, ha lehet.

Hát el is indultunk mi — jó anyám és én — Szombathelyre és meg sem álltunk a püspöki iskoláig. Itt beírások voltak az 1874 75-ik iskolaévre.

Külöféle kérdezősködések után bejutottunk abba a terembe, hol az iskolába jelentkező gyermekeket beírták azokba a nagy könyvekbe, melyekre én nagy remegéssel és szepegéssel tekintettem.

Az igazgató a szigorú arcú Honti László volt.

O vette át a bizonyítványomat.

Megnézte.

Aztán édesanyámnak csak ennyit mondott:

— Ezzel a bizonyítvánnyal vigye csak át a kis fiát a gimnáziumba.

És mi elindulánk s én gimnázista lettem, miután a fölvételi vizsgálatot (mert hát felvételi vizsgálat nélkül senki sem juthatott gimnáziumba) sikerrel letettem.

Hadd mondjam el ezt is. Mert hát jól emlékszem rá.

A kemény arcú Pauer Imre igazgató adta fel a magyar nyelvből a helyesírási tételt.

írd le ezt a szót: any-nya. így irom ki, mert hát ő bizony erősen megnyomta azt a második szótagot; persze, hogy tudásomat annál inkább kipróbálja.

Én pedig írtam remegő kézzel : any-ja. Nem szólt semmit. Csak diktált tovább. írd le ezt kétharmad számokkal.

Én kiírtam a/3-Föl vagy véve fiam! Hangzott a határozat.

így lettem én gimnázista s így cseppentem ki a püspöki iskolából.

De aztán végre mégis csak oda kerülhettam.

1887-ben nyőgéri káplán voltam.