Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)
49 Rettenetesen száraz nyár volt. Májustól augusztus 15-ig egy csepp eső sem volt. Mindig derült tiszta idő, de elernyesztő meleg volt. De sokszor néztem a nyőgéri fensík széléről Szombathely és Szentkirály felé! Gyönyörű kilátás volt az, különösen estefelé. Vas Gereben írta ezt le-egyik művében nagyon-nagyon szépen. Július elsején kerültem én Nyőgérbe. S alig voltam ott néhány hétig. Hát egyszercsak kapom ám én áldottlelkű püspökatyám, Hidasy Kornél gyöngybetűkkel írt levelét, melyben július 26-ik napjára berendelt Szombathelyre. Hát hogy menjek én most Szombathelyre? A vonatközlekedés nem volt kedvező. Egy nap alatt nem tehettem volna meg az útat. Kétnapra volt volna szükségem. Hát mit tettem? Megkértem a jó öreg Martonicz bácsit, a céhmestert, kinek volt egy lova. Fogjon be. S vigyen engem Szentkeresztre, hol Sigray-St. Marsan gróf úrhoz betérünk s onnan majd bejutok én könnyen Szombathelyre az ő kocsiján. Nagy jóakaróm volt ő nekem egész családjával együtt. így is történt. Elindultunk reggel korán. Döcögtünk, kocogtunk az egyes fogaton — oldalas szekéren. De Martonicz bácsi jó szalmaülést csinált. Pokróccal is beterítette. Mentünk, mendegéltünk s végre délfelé, jó négyórás kocsikázás után lassú lépésben — mert hát a szegény egyes nagyon elfáradt a menésben, mi pedig az ülésben — bevonultunk a szentkereszti kastély gyönyörű parkjába. Amint az üvegház elé értünk, láttam, hogy a jó Sigray-St. Marsan grófnő ott ül s ír. Leszálltam. Bementem hozzá. O meglepetve s mosolyogva kérdezi, hogy honnam jöttem. Reményiem itl marad — S nem látta Méltósága a fogatomat, melyen érkeztem? — De láttam — felelte ő mindig mosolyogva —, de azt gondoltam, hogy valami kis kereskedő fogata, ki valamit venni jött. Azután megbeszéltük az én ügyemet s ebéden ott maradám, a jó gróf úr ebéd után beküldött az ő fogatán Szombathelyre, hol én jelentkeztem a püspök úr Öméltóságánál, ő azonnal fogadott s ekkor adta tudtomra, hogy püspöki iskolai hitoktatónak fog kinevezni. Ami mégis történt augusztus havában azzal a meghagyással, hogy aug. 31-én állásomat elfoglaljam. Érzékenyen elbúcsúzván az én jó principálisomtól, Kiss 4
