Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)

hogy mennyire-fontos egy jó iskola a város kulturális fejlődése tekintetében : önkéntelenül a jövőbe tekint az ember. Mi következik most? Vájjon fenn tudja-e iskolánk továbbra is tartani jó hírnevét, vagy pedig hang nélkül, némán besorozódik-e a hitközségi iskolák tömkelegébe? Lesznek-e olyan önfeláldozó tanítói ezután is, mint voltak a múltban? Lesz-e akkora ambíció tanítóiban, mint volt mindeddig? stb. stb.

A tantestületnek erre vonatkozólag a hitközséghez és annak igen tisztelt iskolaszékéhez lenne egypár szava.

Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy minden ambiciónak, minden különösebb önfeláldozásnak egy tantestületben a belső béke és az egymást megértő, egymást támogató szeretet a csírája. A szeretet, a megértés, a barátság a tantestületben az, ami minden jóra, minden munkásságra képessé teszi. Ha iskolánk 50 éves múltját áttekintjük, annak munkásságát megismerjük, okvetlen rá kell jönnünk arra, hogy ennek tantestületét a legeszményibb öszszetartás és szeretet vezette minden munkájában. És honnan volt ez a nagy szeretet és megértés egymás iránt? Onnan, hogy eddigi fenntartói nem hoztak a tantestületbe olyan egyéneket, akik reá nézve idegenek lettek volna. Nem tekintették az iskolát olyan intézménynek, ahol a tanítóválasztásoknál a protekció, avagy a sikeres kilincselés vihette volna a főszerepet. A tantestület maga hozott, maga ajánlott olyan egyéneket tanítókká, akikkel megértette egymást. Fontolja meg ezt az iskolaszék és mi bátran merjük ígérni, hogy iskolánk múltjához hű marad !

Még egyet! Könnyítse tőle lehetőleg a hitközség tanítóinak anyagi gondjait! Soh’se feledkezzék meg arról, hogy akkor volt leginkább virágzásban az iskola, amikor tanítóinak fizetése a többi tanítókét egyharmadrészben felülmúlta.

V.

A TANTESTÜLET TAGJAI:

A) Tanítók:

1. Honthy László, 1872-től 1874-ig igazgató-tanító. 1875-ben állásáról lemondott és Kun-Félegyházára távozott, ahol 1885-ben meghalt.

2. Szabó Károly, 1872-től 1874-ig főtanító, 1874-től igazgatótanító. 40 évi buzgó működés után 1912-ben nyugalomba vonult. A már megromlott egészséggel elvonuló igazgató-tanító nem élvezhette azonban sokáig a nyugalmat, mert még ugyanezen év október 29-én az Úrban csendesen elhunyl.