Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)

24

sülét megalakítását kérelmezi. Püspök úr Öméltósága erre az alai kítandó egyesület vázlatos tervét kívánta ismerni, mit a testület 1880. január 15-én föl is terjesztett hozzá. A fölterjesztett alapszabályokat a saját elnöklete alatt vitattuk meg, azután kiküldettek az esperesi kerületekhez ; ámde a főpásztor az egyesület megalakulását nem érhette meg.

Magyarász Nándort 1880-ban kedvezőtlen egészségi állapotára való tekintetből püspök úr Öméltósága fölmentvén a hitoktatói állásától, helyébe Pap Dávid dobronaki segédlelkészt rendelte, ki szeptember 1-ével a legnagyobb örömmel el is foglalta intézetünknél új állomását, azonban már október első felében megbetegedett és november 26-án meghalt. Ekkor a hitoktatással ideiglenesen néhai Limperger Flórián papn. tanúim, felügyelő és néhai Dobrovics László karkáplán bízattak meg, míg a rendes hitoktatóvá kinevezett Szabó Imre körmendi segédlelkész december elejével állomását el nem foglalta. O megelőzőleg 1878 9-ben már volt iskolánknál Magyarász Nándor mellett segéd-hitoktató s így mint ismerős kartársát üdvözölte a tanítótestület.

Az 1881-iki évben gyász borult a szombathelyi egyházmegyére s ezzel együtt a mi iskolánkra is. Elvesztette főpásztorát, azt a nemes férfiút, kinek agyában a szombathelyi kath. elemi iskola eszméje először megfogamzott, ki annyi szeretettel viseltetett iránta ; érte lelkesült, érte aggódott s érte áldozatot is hozott.

Neki köszönhette az akkori tantestület, hogy az egész egyházmegyében nekik volt legmagasabb tanítói fizetésük. A szombathelyi községi iskolánál akkor alkalmazott tanítók fizetését egyharmad rész összegben felülmúlta az ő fizetésük.

Még utolsó betegségében is iskolájára gondolt; ekkor írta meg ugyanis- a „Jézus Krisztus élete és tanítása“ című munkáját, melyet aztán kiadás végett az iskolának hagyományozott.

Sok ima szállott fölgyógyulásáért az égbe, de a Gondviselés nem adta őt többé vissza. 1880. évi február 28-án reggeli 5 órakor örök álomra hunyta le szemeit. Halála kínos fájdalommal töltötte el a tantestületet. Nevét nemcsak Szombathely város közönsége említi hálával, hanem áldást mondanak poraira mindazok, akiknek szellemi kiképzéséhez iskolája módot és alkalmat nyújtott.

Közel két évig volt árván most a szombathelyi egyházmegye, mely idő alatt iskolánknál a felügyeletet néhai dr. Kopsz János vál. szerbiai püspök és nagyprépost mint káptalani helynök vitte, míg végre 1882. évi október 8-án apostoli királyunk Hidasy Kornélt a szombathelyi egyházmegye püspökévé kinevezte.