Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)
18 tékeny szerepet vitt; ennélfogva igazolt és természetes az az érdeklődés, mellyel e város közönsége annak nem csak nyilvános, hanem belső élete iránt is mindig viseltetett. Sőt azt mondhatnók, hogy a város közönségének eme viselkedése intézetünk irányában nem is érdeklődésnek, hanem ennél többnek, bizalomnak nevezhető. E bizalom volt az oka, hogy mindjárt a megnyitáskor olyan tömegesen hozták a szülők gyermekeiket intézetünkbe, hogy a tervben volt hat osztályon kívül a hetediket is azonnal föl kellett állítani. Forrása vala pedig e bizalomnak az alapító püspök páratlan népszerűsége. A székfoglalás alkalmával a szülőkhöz intézett beszédet csakhamar követte a tett; az iskola pompás palotájának építése. A kiválóan díszes és remek kivitelű épület újra csak azt a meggyőződést kelté a szülőkben, hogy a népszerű főpásztor nemcsak ajkain hordja az ő gyermekeik nevelését, hanem azért áldozni is kész. Szemefényéhez hasonló becses és félteti kincsének nevezte az új iskolát a megnyitáskor s hogy ez nem csupán szófia beszéd volt, megmutatta később. Alig volt nap az első időkben, hogy meg nem nézte legyen, de utóbb is ritka hét múlt el, hogy vagy egyik, vagy a másik osztályt meg ne látogatta volna. „Nem akarom ám zavarni, —- szokta ilyenkor mondani a tanítónak — csak folytassa 1“ Azonban nem úgy szerette ő az iskolát, meg a gyermekeket, hogy szónélkül soká meg tudta volna állani. Csakhamar átvette a szót s kérdezett tovább, akár egy gyakorlott tanító. Látogatásai alkalmával néha egy-egy önmaga által írt csinos költeményt húzott ki zsebéből és adott át a tanítónak, hogy valamelyik növendékével tanultassa be. E költemények mindig az illető osztály tanulóinak felfogásához mérten voltak írva ; külön verseket csinált a nagyobb külön verseket a kisebb osztálybelieknek ; másokat a fiúknak és ismét másokat a leányoknak. Kivált szerette a számvetést meg a nyelvtant. Maga is adott föl — de mindig az illető osztály anyagából vett — számpéldát s valami kimondhatatlan öröm súgárzott le jóságos arcáról, mikor látta, hogy az a kis hat éves gyerek mennyire buzgólkodik annak a kivetésén, hogy három lónak hány lába van ? Közben-közben °gy tréfás feladvány is esett: 3 alma meg 4 körte az hány alma? Nagyon jó néven vette, ha a számpéldák megfejtése, vagy a nyelvtani elemezés közben a tanító alkalmas időben átvette tőle a szót: ilyenkor szerzett ugyanis magának meggyőződést
