Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
92 Kismáriacell Nem félünk az édesanyától. Gyermek-kacsák, edzett karok ölelik át az édesanyát. Gyermekszájak, férfiajkak lehelnek csókot a kezére. Gyermekszemek, öreg szemek telnek meg könnyel, ha rágondolnak. Az Isten Anyja a magyarok édesanyja. Akar is segíteni, mert irgalmas; tud is segíteni, mert hatalmas. Kedves Gyermekeim! A magyar történelem iskolájában kioktatva, isteni tanítással eltelve zengő örömmámorban harsogjátok: Áldjátok, áldjátok Máriát! De mivel a két templomon és a kegyoltáron kívül a legősibb szerzetesrend itt képviseli a magyar történelem szellemi vonalát, köszöntsük itt a Boldogasszony és leikeink felszentelt szolgáit is. Megköszönjük nekik szemtől-szembe és a temetőben pihenőknek, amit egymást váltó nemzedékekért, elsősorban Kemenesaljáért tettek. Gyermekfejjel emlékezem, mit tett a messze vidékre gyűrűző hullámokban Egyházashetye a jézus Szíve- és Kismáriacell a Mária-tisztelet terén Kemenesalja-hegyháti őseink lelkében. Amikor a vonatnak még híre-hamva sem volt, idejártak az én egykori zalaegerszegi híveim Mária-tisztelő elei is. A győri főpásztor már 1749-ben Kiscell 100 ezer bűnbánójáról, sok visszatérőről beszél. Szily János szombathelyi püspök méltatja a nagy és hatalmas munkát, amellyel a Mária-tiszteletet és ájtatosságot oly hathatósan terjesztette a nép között. A kétszáz év csak emelte a számot. A zarándokok áldozatvállaló tette százezrével pihen a közeli és távoli temetőkben; a hitvalló lelkűk a siralomvölgy után ott él a Mária-tiszteletfölséges tőkéjéből boldogan az égi Édesanya karjai közt. Ez a nemzedék tudja, mit ér a földi kincs, aminek rozsda, moly és tolvaj a sorsa. Az örök életért, az egy halhatatlan lélekért érdemes élni. És a léleknek édesanya kell. Minél hatalmasabb, minél lehajlóbb, annál jobb. Hogy milyen időket élünk, nem kell kiteregetni. Eleget beszél az ostor, amely kínvallatóan a hátunkon csattog. Szily János szombathelyi püspök méltatja a nagy és hatalmas munkát, amellyel a Mária-tiszteletet és ájtatosságot oly hathatósan terjesztette a nép között. A történelem ostorszava hajt oda minden tékozló fiút a mennyei Atyához, a mennyei Anyához. Ha megtérést hoz, csókoljuk meg a szeges ostort! A búcsúfiatok, ha még nem volna, a rózsafüzér legyen. Ha imaszándékotok nem volna, hát legyen; a búcsús fáradalmakat, a magyar kereszteket is ajánljátok fel az Anyaszentegyház szabadsága és felmagasztalása, a magyarság egymásra találása, a hadifoglyok hazatérése, a gyűlölet-katlan kialvása, az isten- és emberszeretet fellobbanása és szüntelen lángolása; ifjúságunk testi, lelki épségben megmaradása; egyszóval, magyar hazánk sorsának jobbrafordulása és mindanynyiunk, Mária által Jézushoz eljutása szándékára. Amen.”232 A hatalom félt a főpásztortól és tartott egy gyújtó hatású beszédtől. Ezért számos módon igyekezett távol tartani és megfélemlíteni a zarándokok nagy tömegét. A brutális fellépésnek csak egy momentuma volt, amikor az ÁVH és a rendőri karhatalom szennyvízzel locsoltatta a templom mellett álló, bíborosukat váró búcsúsokat. Jól jellemzi az 1948. szeptember 12-i celldömölki állapotokat, hogy Nádasdy Lajos református lelkész a családja részére minden nap vásárolt tejért sem mehetett el, mert a karhatalmi alakulatok lezárták a belvárosi, kegytemplom környéki részt. A helyi rendőrkapitány a tej elhozására külön engedélyt adott számára.233 1995-ben a várkeszői H. G. így emlékezett vissza a napra: „Tudtuk, hogy Mindszenty ünnepi misét celebrál. Azon 232 Mindszenty 1991-1998. III. 135-139. 233 Új Kemenesalja, 1991. május 5. 4. old.
