Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
84 Kismáriacell tiszteletreméltó faragott képet, mint malasztokkal teljest, nyilvánvaló tiszteletre szabad legyen kitenni és kitétetni. E püspöki rendelet kelt október 22-én 1745. kihirdettetett pedig nem sokára azután, úgymint november 7-kén 1745. és akkor közel 20 ezer főből álló nép jelenlétében kitétetett a sz. kép nyilvános tiszteletre. Az egész sokaság nagy szóval kiáltott fel: »Dicsőség az irgalmas Istennek! éljen, éljen a kegyelem anyja Mária!« Egynéhány nap múlva, midőn még több bizonyságok, több természeten fölüli kegyelmekről, letett esküvések után, két méltóság előtt, úgymint Károlyi Lőrincz, győri nagyprépost és Stehenics János, győri generális vicarius, vagyis püspöki helytartó előtt tettek volna vallást, következő végzést adott ki a győri püspök ő excellentiája szorgalma arra ösztönöz minket, hogy alattunk levő Krisztus nyájától nem csak minden tévelygést és babonát eltávoztassunk, hanem egyszersmind a tiszta ájtatosságot, s mind Istenhez, mind az ő sz. Anyjához való buzgóságot a hívek sziveiben megtartsuk, sőt növeljük is. Erre nézve az anyaszentegyház törvényeit, nevezetesen pedig a tridentomi szent gyülekezet rendeletéit, melyek a 25-ik ülésben a szentek segítségül hivásáról, és a szent ereklyék és képek tiszteletéről szabattak, meg akarván betű szerint is tartani; eltökélettük magunkban azon kérdést megvilágositni, mely néhány hónap előtt támadott, ha váljon azon fából faragott Boldogasszony képét, mely a dömölki mezőn, győri püspöki megyénkben, Vas megyében, kemenesaljai kerületben levő kápolnában van elhelyeztetve, lehet e csudálatos képnek mondani vagy nem? Miután azért e kérést püspöki törvényszékünk előtt, önmagunk előlülése alatt, szorosan a tridentomi szent gyülekezet rendszabásai szerint, a theologusok, s más tudósok által megvizsgáltattuk, s magunk is megvizsgáltuk volna; kitetszett a megeskettetett bizonyságok hites vallásából világosan, hogy e sz. kép előtt különféle nyavalyáktól sokan azonnal megszabadultak, kik tett fogadásból ide vették folyamodásukat, és a Mindenhatótól a bold. Szűz esedezése által segedelmet kértek, ifjak és vének, férfi és asszonyi nemből valók. Minthogy tehát ezen szent hely rendkívüli, és természetfeletti kegyelmekkel tündöklik, és minthogy az Isten (ki adományainak kincseit ott osztogatja, hol neki tetszik), az ő hatalmas karjával ezen helyen különféle csudákat mivel, melyek törvényes vizsgálás utján meg vannak bizonyítva, hogy e fényeskedő világosság az emberi feledékenység köble alatt el ne titkoltassék; annak okáért nyilván valljuk és jelentjük Mária nagyobb tiszteletére ez országban és megyében, mely Máriának van különösen felajánlva, hogy a sokszor emlitett fából faragott sz. kép nem csak malasztokkal teljes, hanem csudákkal is tündöklő: jelentvén püspöki hatalmunkkal hivatalképen a tridentomi szent gyülekezet rendelése szerint, hogy e szent kép, mint csodákkal tündöklő kép nyilvános tiszteletre nem csak kitétethetik, de ki is tétessék. Melynek nagyobb hitelére e levelet aláírásunkkal és nagyobb pecsétünkkel is erősitjük. Kelt püspöki várunkban Győrött sz. András hava 17-ik napján, 1745-ben. Ferencz, győri püspök m. k. (L. S.) ő excell. a püspök parancsolatára, Vörös Dániel m. k. titoknok.” Szaporodott erre nem csak az oda csődülő zarándokok, hanem az ott felfüggesztett arany és ezüst jegyek és rajzolatok száma is, olyannyira, hogy sem ezeknek sem amazoknak nem volt elég helyök a régi kápolnában. Építtetett tehát egy uj és tágas templom a mennyei királyné tisztelőinek bő adakozásából, mely templom közepén, gróf Erdödy György, akkori országbíró, és hitvese, született Eszterházy Terézia herczegné, egy kőkápolnát állíttattak. És ezen kápolnába vitte át az említett győri püspök, gróf Zichy Ferencz a kis-celi szent képet, a fennevezett méltóságok és több ezer ájtatos szemlélők jelenlétében, minden kigondolható illő fényes pompával, az 1746-dik esztendő szeptember 15-dikén, épen Mária neve ünnepén. Hogy pedig e sz. helyen jövendőre is megtartassék a keresztény hívek ájtatossá-
