Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)

IV. Kismáriacell

82

Kismáriacell

> Tarrné úrhölgy miseruhát, vánkost és oltárterítőt ajándékozott (1860. április 2.) Tárnok Anna szentgotthárdi adószedőné 45 forintot, Mária neve napján mondandó szentmise alapítványul annak emlékére, hogy a kolerából szerencsésen kigyógyult (1832. április 29.)

> Tímár pápai mesternek a neje hatsoros női nyakéket (1827. szeptember 16.)

> Tömör Teréz könyörgő női alakot ezüstből (1826. szeptember 26.)

> Tschigi Antalné gyönyörű oltárterítőt (1864. május 3.)

> Viczenty Ferencné Fehér megyei szolgabíróné aranygyűrűt (1824. december 18.)

> Zádory Ignácz Székesfehérvárról aranyozott ezüstpénzt (1826. május 8.)

Somogyi grófné két aranyozott ezüst szelencét, egy másik Somogyi grófné maga kezével készített két oltárvánkost, Somogyi grófné szülőinek jegygyűrűit (1827. augusztus 25.), ruhát a csodatevő szobornak és drága velumot (1869. május 1.)

> A kerületi esperes 92 forintot hozott egyik híve adományaként (1815. január 5.), Spáth Dömötör soproni rendtag egy soproni családnak az ajándékát hozta, két szép ezüst gyertyatartót (1862. szeptember 7.). A kincstárban készült felvételeken jól láthatók az adományok.

> A XIX. század első felében újra megjelent azoknak a családoknak a neve, amelyek a XVIII. században a kegyhely jótevői voltak. Az újabb adományok:

> Barthodeiszky Rozália ötsoros gyöngy nyakéket (1830. január 16.) és maga kezével készített oltárvánkosokat (1834. február 15.)

> Hetyey Ignáczné Simonyiból ezüstszívet (1834. szeptember 8.)

> Meszlény Alajosné ezüstlábat (1833. október 24.)

> Zichy Bezerédy Klára kétsoros igazgyöngyöt (1833. szeptember 27.)

> Erdődy Kajetánné grófné ezüstkeresztet a szentségház fölé (1830. szeptember 10.), két ezüstből való korsócskát és egy ezüsttányérkát (1833. augusztus 31.), aranyozott ezüstkelyhet hálából (1836. augusztus 25.)

> Roulhour Kajetána báróné Morvaországból küld aranygyűrűt (1833. október 24.)209

Ezekről az időkről, az 1830-as évek állapotáról a legteljesebb leírást Jordánszky Elek210 könyve tartalmazza. „Kis-czeli, vagyis poór-dömölki Boldogasszony képe. A bold. Szűz Mária képe Dömölkön a benczés atyáknál, szombathelyi püspökségben, Vas-megyében.

Ama dicső emlékű Mária tisztelője, országunk nagynevű nádora, nemzetségének első herczege, Eszterás Pál, 1696. Mennyei Korona czimü ritka könyvének 125. lapján, 147. szám alatt igy értekezik: „Kemenes alatt Dömölkön, Ságh hegyén alul épettetett ezelőtt 250 esztendővel, tehát 1446-ban egy klastrom sz. Benedek szerzetének, hol egy igen csudálatos bold. Szűz képe vala. Mely azután a hadak miatt elpusztulván, egyideig minden ájtatosság nélkül állott; mindazáltal most újabban a régi buzgóság kezd virágozni Isten által.” - Eddig az ő szavai. Főtiszteletü Vekerle Godefrid sz. Benedekrendbeli dömölki mostani apát ur, Győrött 1834. nyomtattatott »Kis-czeli Zarándok« czimü könyvében, Pausz Amand kis-czeli plébános után ekképen pótolja herczeg Eszterás Pál előadását: »Azt a ké-209 Pacher 1912. 385. Az idézett adományok a dömölki „Protocollum”-ból valók.

210 Jordánszky 1863. 158-165. A kötet első kiadása 1836-ban készült.