Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
IV. Kismáriacell 61 solta azt is, hogy Koptik csak az Esterházy-féle könyvben írottakat ismerte a hely történetéről. Koptik ugyanis Pannonhalmáról nem kapott levéltári anyagot, ezért úgy tudta, hogy a dömölki apátság alapítási éve 1446, pedig a főapát ekkor már ismerte az 1252-es oklevelet, de azt nem mutatta meg KoPTiKnak, sőt mások előtt azzal igyekezett lejáratni, hogy nem tekintette át a saját apátsága történetét sem, tehát történetírónak sem való. A főapát összességében koholmánynak minősítette Koptik ezen munkáját. Tovább mélyítette Koptik és a főapát közti ellentétet az a felvetés, hogy az apát novíciusokat,109 „noviciusféléket” szeretett volna a dömölki kolostorba fogadni. Koptik úgy tervezte, hogy az újoncok lelkesedésből, szeretetből szolgálnának a kolostorban és a kegyhelyen, s ezzel kiváltanák a drága pénzen fizetett személyzetet. Összesen 28 ilyen kisegítőre lett volna szüksége.110 A dömölki kolostor bevétele kevés volt, mert az apátság földjeinek csak egy részét művelték meg, de az sem az apát irányítása alatt állt. A viaszbolt jövedelme és az adományok évi 3000 forint körüli összeget tettek ki, a kocsmákból 2000, a mézesbábosoktól 100, az egyéb boltokból 200, a mészárosoktól 100 forint jövedelem jöhetett össze. A föld terményeiből származó haszonnal együtt összesen 5000-6000 forintjövedelemmel lehetett számolni. Ebből a pénzből abban az időben negyven főnél több szerzetes tisztességesen megélhetett.111 Amint az apát szándékának a híre 1750 tavaszán elterjedt, rengetegen kopogtattak a dömölki kolostor kapuján. Közülük az apát 33 fő kérését hallgatta meg személyesen.112 A főapát a királynőig ment a panaszával, miszerint az apát az engedélye nélkül 30 fiatalt vett föl novíciusnak, és szokatlan esküvel kötötte őket a kolostorhoz. A királynő a kancellárián keresztül a győri püspök közbenjárását-közreműködését kérte, de a főapát kifejtette, nem bízik a püspök pártatlanságában. A püspök sem szívesen vett részt a békítési folyamatban, a királynő azonban ragaszkodott ehhez. Az apát készségesen állt az uralkodó rendelkezésére és minden kérdésére válaszolt. Kifejtette, ragaszkodnia kell a kegyhely lelki igényeinek teljes kielégítéséhez, s ehhez munkatársakra, segítőkre van szükség. A főapát minden megegyezéstől mereven elzárkózott, ezért a püspök az iratokat felküldte a királynőhöz. A főapát közben Dömölkön durva és sértő vizsgálatot rendelt el, amellyel porba kívánta sújtani Koptik ÖDÓt.113 Az apátot még mindig terhelték régi adósságai, ezért 1750 januárjában zálogba vetett 6 aranyláncot, 29 arany karikagyűrűt, egy nagy és négy kisebb emlékpénzt, több drágaköves gyűrűt. Ezekért 550 forintot kapott. A fizetési kötelezettségeit szerencsére elhalasztották. Közben 1749 végén a győri püspök személyesen meglátogatta, és gyönyörű bizonyítványt állított ki az elért lelki és fejlesztési eredményeiről.114 „A templomnak szinte minden oszlopát ezüsttel borította, minden fala gyógyultaktól küldött ajándékokkal, emlékekkel és fogadalmi festményekkel van ékesítve,”115 109 Pacher 1912. 254-256. Tüskés-Knapp 2001. 38-39. 1749-ben névtelenül, német nyelven megjelentette a dömölki vizsgálattal kapcsolatos hivatalos püspöki vizsgálatok forrásait és a csodás események leírását. Ezt a szakirodalom a mirákulumos könyvek határeseteihez sorolja. 110 Pacher 1912. 260. 111 Pacher 1912. 264. 112 Pacher 1912. 266. A névsor itt olvasható. 113 Pacher 1912. 267-277. 114 Pacher 1912. 278-279. 115 Pacher 1912. 280.
