Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
IV. Kismáriacell 51 Koptik nagy álma ekkor már a kegytemplom felépítése volt, mert az általa hozott mariazelli kegyszobor másolatának híre kelt, zarándokok keresték fel. Dömölki apáttá való kinevezése után, 1739-ben a vele érkező salzburgi mesterrel a régi romos épületek helyére terveztetett kolostort és templomot. Anyagiak híján erről a tervéről le kellett mondania, ezért 1739-ben a győri püspöktől a Ság-hegyre kért kápolnaépítési engedélyt. Mivel a területre a földbirtokos nem hagyta jóvá az építkezést, ezért a mocsaras terület szélén, egy kis emelkedőn állíttatott deszkakápolnát. Ezt 1748-ban még „hölzerne capelle” néven említik, tehát az 1745-ös, kőből való átépítés csak részleges lehetett. Az épület védelmét gyeptéglából rakott fallal biztosították. 1748 szeptemberéig ez az épület őrizte a kegyszobrot. Az építési fázisokat a tárház (kincstár) sarokfreskóin láthatjuk.79 Az apát jól tudta, hogy a kegytemplom építéséhez anyagi forrásokra a főapáttól nem számíthat. Azzal is tisztában volt, hogy a zarándokok főleg nyáron és jó időben jönnek, de ez nem jelentett számottevő jövedelmet. Ezért megnyerte támogatónak gróf Erdődy György kamarai elnököt és feleségét, herceg Esterházy Teréziáé Mindketten 500- 500 forintot ajánlottak fel. A tervek a mariazelli kegytemplom alaprajzát, belső szerkezeti felépítését követték. Az építkezés 1747 tavaszán indult, az anyagi háttér azonban folyamatosan bizonytalan volt. Az eredetileg tervezett épület alakja kissé eltért a maitól, úgy, ahogyan az a kincstár boltozatának egyik képén látható.80 A sok gyónta-1747-ben indult a templom építése (kincstári freskó) 79 Kelényi 2004. 251-254. 80 Pacher 1912. 245., továbbá Kelényi 2004. 257.
