Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
46 Kismáriacell nyomát sem találták. Ugyanilyen részletességgel kutatták át az oltár minden részét. Az írott és hitelesített harmadik vizsgálati jegyzőkönyv is a püspök elé került.49 A további, csodálatos eseményekről szóló írott anyagok még a következő jelenségeket sorolták fel: 1745. szeptember 4-én Foky Benedek, a vasvári káptalan nagyprépostja Űrnapjának nyolcadában a plébánossal közösen nagy sereg zarándokot vezetett a kápolnához. Ekkor, ragyogó napfényes időben azt látta, hogy Mária háromszor is mindkét szemét mozgatta, becsukta és kinyitotta, arcának színe megváltozott. Aznap kelt Graller Máté pápai ferences tanúvallomása. Ő is hasonlókat észlelt, hozzátéve, hogy a szobor arca elhalványodott és kipirult. Két nemesasszony - az előző személyektől függetlenül - a fentieket erősítette meg. Saly Ferenc ugyanakkor jegyeztette fel, hogy július 28-án látta, hogy nyitódtak és csukódtak a szobor szemei. A kis Jézus az anyja feje fölé emelkedett, majd balra, a karjára hajolt. A szobor elpirult és halványodott. Turgey Péter salomvári plébános négyszáz hívével zarándokolt a kápolnához. Látta a szobor kinyíló szemeit. Hívei közül is sokan beszámoltak a szemek mozgásáról és az arc színének változásáról. Szeptember 8-án Domaniczky János kaposi alesperes és szili plébános a szemek kinyitódását és az arc színének megváltozását figyelte meg. Október 10-én Felkiss János jáki plébános Sarlós Boldogasszony napján látta a szobor szemeinek mozgását, kinyitódását és becsukódását. Amikor pedig a magukkal hozott templomi szoborral50 búcsúztak tőle, hosszabb ideig ugyanezt ismételte folyamatosan, végül pedig a hívek felé meghajtotta a fejét.51 A kétkedők és nem hívők leghangosabb képviselője Dombi Mihály győri kanonok volt, aki írásba foglalt52 ellenvéleményét azzal indokolta, hogy sem tárgyi, sem személyes okokból nem tudja elhinni, amit a dömölki kápolnáról terjesztenek. A következőket írta: 1. Személyi okok. Gyanúsak az események, mert az apát idekerülve azonnal hirdette, hogy a Ság-hegyen hajlékot épít Máriának, s azt jósolta, hogy a kápolnánál csodák történnek majd. A kápolnát pedig máshol volt kénytelen felépíteni, de az ígért csodák bekövetkeztek. Ezután intézményeket akart létrehozni, de sehol sem járt sikerrel. Hosszú csavargás után Szűzanya-szobrot hozott magával, de engedély nélkül tette ki tiszteletre.53 Jóváhagyás nélkül szentképet is nyomtatott, amelyen a következő felirat szerepel: „Sanda Maria in cella de bona fortuna, hodie miraculis maximis in Hungária et dioecesi Jaurinensi inclarescens”, vagyis „Szent Mária a szerencsés czellában, mely most a legnagyobb csodákkal tündöklik Magyarországban, a győri egyházmegyében.”54 A megyéspüspök tudta nélkül adott nevet a helynek, a szentképen pedig már a vizsgálat megállapításai előtt csodákról ír. A tanúságot tevők mind egyszerű emberek, kivéve Zichy János 49 Pacher 1912. 217-218. 50 A szobrokkal, képekkel való processziók fénykora a 18. század volt. Ennek szép példáját idézi a dömölki írott forrás. 51 Pacher 1912. 219-220. 52 Pacher 1912. 527-530. Oklevéltár 70. 1745. október-november 53 Pacher 1912. 220-221. 54 Pacher 1912. 221. Az első utalás a dömölki szentképek készítésére. 1745. október-november.
