Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
40 Kismáriacell A dömölki bencés apátság azonban - nehéz körülményei ellenére - mint fontos katolikus végvár a vidéken is lassan kibontakozó rekatolizáció központjává vált. Ennek bizonysága, hogy 1725 táján a Ság hegyén háromkeresztes, faszobrokkal ellátott kálváriajelenetet állítottak, melynek részeként Máriának, Jánosnak és Magdolnának szobrát is elhelyezték. Ide évenként három alkalommal, húsvétkor és Szent Kereszt két ünnepén21 körmenettel vonultak fel, misét mondtak és prédikáltak. 1732-ben vármegyei hajdúk segítségével szerezte vissza a katolikus egyház a környéken lévő egykori templomait és plébániáit. A vallási lázongásokat a vármegye kemény kézzel leverte. A békésebb egymás mellett élés korszaka nagyjából ettől az időtől fogva számítható. A dömölki apátság ekkor tett szert folyamatosan növekvő szerepre.22 2. Fölvirágzás Koptik Odó munkássága idején E fellendülés, majd virágzás szellemi-lelki irányítója a dömölki bencés történet legnagyobb hatású egyénisége, Koptik (Koptick) Odó volt. Mint Koptik Iván született 1692-ben a csehországi Klattau városában. Polgári családból származott. A gimnázium után Salzburgban tanult bölcseletet, egyházi és világi jogot. 1713-ban lépett a Sankt Lambrecht-i bencés kolostorba. 1717 februárjában szentelték pappá, és ekkor vette fel az Oddo (Odó, Oddó, Otho, Ottó) nevet. A sokoldalú, tehetséges és vasakaratú fiatalember először Stein faluban lelkipásztor és Mariazellben gyóntató. Sokat kutatott, többek között Mariazell történetét. Más, különféle témájú kéziratokon is dolgozott. Nem sokkal később a salzburgi bencés egyetemre került bölcseletet, majd teológiát és hitvitát tanítani. Könyvei jelentek meg, nemes ifjaknak szánt kollégiumot (Collegium nobilum Josepho-Carolinum) építtetett. A salzburgi bencések missziós házuk építéséhez és működésük támogatásához az egész bencés rend segítségét kérték, ezért küldték Koptik Odót 1736 januárjában Pannonhalmára tárgyalni. Az ekkor indult kapcsolat nem szakadt meg, s a pannonhalmi főapát támogatását ígérte. Koptik maga kérte a főapáttól a dömölki apáti kinevezését, amit a magyar bencés kongregációba való átlépése után 1739. március 31-én meg is kapott.23 KoPTiKot akkor érték az első meglepetések, amikor a valós helyzettel szembesült. Csak címet kapott, de apátságot és vele járó javadalmazást nem. Csalódásai miatt szeretett volna visszatérni régi egyetemi helyére, de onnan is sok kellemetlen hír érkezett. Ezek után úgy döntött, mégis felkeresi Dömölköt, ahol addig még nem járt. Konkrét tervekkel vágott neki az új hely elfoglalásának. Kápolnát szeretett volna építeni, amelynek Rómából kívánt búcsúengedélyt szerezni. A győri püspöktől megkapta a kápolnaépítési engedélyt. Pannonhalmáról három íródeákot vitt magával, akikből bencéseket akart nevelni. Vitte még a salzburgi kollégium építőmesterét és három kőművest.24 21 Pacher 1912. 86. Általában a kálváriákról lásd: Soós 2011. megfelelő fejezeteit. 22 Pacher 1912. 91-104. 23 Pacher 1912. 106-118. Koptik életpályájáról, irodalmi tevékenységéről, apáti munkásságáról részletesen: Tüskés-Knapp 2001. 320-332. 24 Pacher 1912. 119-121.
