Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
III. Mariazell és a magyar Cellek
32 Kismáriacell nalban egy csónak kimentette őket. 1746-ban Rökk Simon pesti polgár lábát törte, öt héten át szenvedett, de a Szűzanya meggyógyította. 1786-ban az ismételten szélhűdést szenvedett Michael János katonai parancsnok a nagy hó miatt Mariazellbe nem mehetett, ezért Óbudára zarándokolt és meggyógyult. Fogadalmi képet is hagyott, latin felírással. 1766-ban Hofman György és galántai Fekete György épült fel, miután reményét az óbudai celli Szűzbe vetette. 1744-ben Winkler Éva vízivárosi lakos leányát oltalmazta meg a Szűzanya. Amikor a kicsi járni tanult, nagyot esett, de sértetlen maradt.34 A mariazelli kegyszobor másolatát a környékbeli németség a kezdetektől tisztelte. Jelenleg a szobor az óbudai plébániatemplom mellékoltárán áll. A kötődés folyamatosságát mutatja, hogy a német ajkú lakosság egyénileg, de ma is tisztelettel keresi fel.35 1984. október 5-én, pénteken nyílt meg a Kiscelli Múzeumban a kegyszobrot bemutató kiállítás, amelyhez külön leporelló készült.36 A kegyszoborra vigyázó teremőr mesélte, hogy a megnyitás napján elsőként egy idős hölgy kereste fel a Mária-szobrot. A leánya hozta el kocsival, mert nagyon fájt a lába. Hiába kezelték mindenféle módon, nem gyógyult meg. Az osztrák Mariazellbe szeretett volna elmenni, de arra nem volt lehetősége, ezért imádkozott a múzeumban kiállított kegyszobor előtt. 1984. október 9-én, kedden a teremőr néni azt is elmondta, hogy amikor fia súlyos szívműtéten esett át, a celli Szűzanyához fohászkodott, s Ő megsegítette. A néni eredetileg pénztáros volt, de a kiállítás időtartamára külön kérte, hogy ő vigyázhasson a kegyszoborra.37 Az általa elmondottak is azt bizonyítják, hogy a kegyszobor tisztelete a mai napig élő maradt. Pozsony (a Kálváriahegy alatti Mélyút) kegyszobráról így ír Jordánszky Elek: „Ennek a kőből szobrászolt képnek, mely a Stájer Mária-Czellnek általános alakja, eredetéről más hitelesebb tudósítást minden iparkodásom mellett sem szerezhettem, mintsem e következőt: 1713. évben, midőn Pozsony városát a pestises mirigy pusztítani kezdette, egy előkelő polgár, Lauermann György János, házanépével egy városon kívüli kis házba vette magát, fogadást tevén Istennek, hogy akkor, ha életben tartandja őket a felséges Isten, két kápolnát épitene a nem régen felállittatott kalvária-hegy oldalán, és pedig egyiket az észak és napkelet felé néző második és harmadik stácziók között oldalaslag; bűneit sirató sz. Péter apostolnak, és a három szenteknek, kiket közönségesen a pestis ellen segítségül szoktunk hini, úgymint: sz. Sebestyén mártyrnak, sz. Rochus konfesszornak, és szent szűz Rozáliának tiszteletére; amint ezt láthatni jelenleg is; a másikat pedig ugyanezen kálvária-hegynek átelleni oldalán; észak és napnyugat felé, a boldogságos Szűznek tiszteletére ott, a hol kezdődik a mély ut a város felé. Nem is volt sikereden Lauermann fogadása; megmentetett ő maga és az ő háza népe minden veszélytől; és híven teljesítette ígéretét. 34 Fallenbüchl 1940. 151-152. 35 Bálint 1943. 52-54. 36 Berta 1984. 37 A kiállításon a feleségemmel beszélgettünk a teremőr nénivel. Ezzel az eseménnyel kapcsolatban az egyik legszemélyesebb élményemet szeretném megosztani. Fiatal házasok voltunk, s a feleségemmel szerettük volna, ha mielőbb gyermekünk születik. A kiállított kegyszobor előtt 1984. október 9-én közösen ezért imádkoztunk. 1985. június 22-én megszületett Eszterkénk. Azóta őt a celli Szűzanya ajándékának tartjuk. Az Isten Anyjának kegyelmi ajándékai pici korától a leikébe vannak írva. Testvérével együtt sokszor elvittük Mariazellbe, legutóbb 2011 nyarán, esküvője előtt.
