Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VIII. A kiscelli Szűzanya tisztelete az irodalomban
180 Kismáriacell Búcsús emlékeket idéz Kocsis László (1891-1973)35 papköltő verse,36 mely a kiscelli ihletésű lírai termés közé is bekerült. A lelkipásztor többször vezette híveit a celli Máriához, Öregcellbe és Kiscellbe is. Egy verse a stájerországi kegyhelyre zarándokló magyarok szokásait örökíti meg. A kora tavaszi munkák utáni lázas készülődést, a „fekete vasárnap előtti” indulást, a fáradságos, küzdelmes utat és a boldog megérkezést Nagyszerdán. A búcsúsok Mária áldását hozták a magyar falu népére, imádságukra életre kelt a természet, szárba szökkent a vetés, béke és öröm töltötte be a tájat. Mária mosolya ragyogta be az életüket. A kegyhelyről hozott celli bot pedig a Szűzanya szeretetére emlékeztető jellé, a remény jelévé lett. Hagyományos máriacelli búcsústárgy volt a 120-130 cm hosszú, esztergálással készített, kereszttel végződő bot, amelyre gyakran szentképeket, érméket rögzítettek, férfiak és nők is vásárolták maguknak. A kedves emlék felidézte a kegyhelyet, a személyes élményeket, és utalt a fáradságos zarándoklatra is. Fakopács fürgén kopácsolta Almafák zuzmós derekát, Palánták kerti ágyásokban Várták a május sugarát, Zöldellő tenger a határban, Rábánál ezüst jegenyék, íme az indulás plakátja: A celli búcsút jelezték. Március óta verítékkel A földnek adták erejük. Isten teríti terítékkel Ezután, ez volt halk hitük, Meg a fájdalmas, az Öreg Cell Nagyasszonya, a kékruhás. Bár messze van, éghez oly közel, Egy kis égi kirándulás. 35 Kocsis László a Vas megyei, Rába-vidéki Szőcén született 1891-ben, és Pécsett halt meg 1973-ban. Szombathelyi premontrei gimnazista, amikor 1909-ben megjelent első verseskötete. 1911-ben lépett be a veszprémi szemináriumba, de a költészettel nem hagyott föl, álnéven publikált a Veszprémi Hírlapban. Egyre kínzóbbnak érezte azonban a választás terhét: pap legyen-e vagy költő. 1913-ban elhagyta a szemináriumot, de egy év múlva Pécsett folytatta tanulmányait. 1916-ban pappá szentelték. A papi szolgálat dél-baranyai kis falvakba szólította: Mecsekszabolcs, Magyarkeszi, Vásárosdombó, majd Dombóvár, Pécs és Újdombóvár lettek állomáshelyei. 1950-től haláláig Pécsett szolgált a székesegyház kanonok-plébánosaként. Kocsis László mintegy félezer költeménye nyolc önálló kötetben jelent meg. Lírája a magyar költészetnek abba a vonulatába illeszkedik, amelyet Mécs László, Sík Sándor és Harsányi Lajos neve fémjelez. Kötetei: Rőzselángok. Versek. Szombathely, 1909. (Ősz Ivánnal közösen.) Kolostori csend. Versek. Pécs, 1917. Ferenc virágos kertje. Versek. Dombóvár, 1923. Aranyampolna. Versek. Dombóvár, 1925. Szent Ferenc miséje. Versek. Pécs, 1928. Mindennapi kenyerünk. Versek. Pécs, 1931. Két külön világ. Versek. Bp„ 1937. A dóm. Versek. Pécs, 1938. Falum képeskönyve. Versek. Bp., 1942. 36 A bot, mit hoztak Öreg Cellből. Falum képeskönyve, 1942
