Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VIII. A kiscelli Szűzanya tisztelete az irodalomban
166 Kismáriacell Itt minden talpalatnyi föld megszentelt, Vértanú-nyomok a föld fölött s alatt, Szentek sírja a sok száz templom mélyén, Szentek emléke a polgár-szobákban, Szent Pétertől máig csodákat művel Égi kegyelem s ember akarat! De míg nézem, de míg járom Rómát, s rajta elmélázom. Nem felejt el a lelkem Téged, Nem csügged a szívem Érted, Kiscell a Kemenesháton. Igaz: nincsen katakombád S égostromló sok egyházad, Igaz: elment nyomtalanul Temelletted sok évszázad. Igaz: szenteket nem adtál, Kiket ismerünk, az Égnek, Ó, Kiscell, ha akarnálak Hű néven nevezni Téged, Mégis nem hívnálak másnak: Kemenesi kis Rómának! A Te neved: porba írva Sok ezer zarándoklábbal, A Te szavad: égbe küldött Sok dicsérő búcsúsének. A Te neved: bűnösöknek Tisztult szívvel megjárt földje, Szentegyházad küszöbénél Tiszta csókok tüze ég, S bent a szíved: a Szűzanya Századokról századokra Egyre adja, egyre osztja Kegyelmed özönét. Légy boldog és légy megáldott! Hints tovább a kis kunyhókba, Rába s Marcal-menti népnek Napsugarat, vigasztalást, ” ,, T .... ,, ff ° r Kezzel festett mariazelli szentkep. Békességet, boldogságot. XVIII-XIX. század fordulója
