Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VIII. A kiscelli Szűzanya tisztelete az irodalomban
162 Kismáriacell vagyis a Boldogságos Szűzről szóló éneknek saját dallama van. A tíz versszakból álló himnusz a bencés Szoszna Demeter kéziratos énekeskönyvében szerepel, a szövegét akrosztikon díszíti, mely a szerző azonosítását segítette. A versszakok kezdőbetűit öszszeolvasva ugyanis a BONIFÁCIUS nevet kapjuk. Népénekké válva szövegében is többször változott, s elterjedését mutatja, hogy 1793-ban Vácott már „nationalis cantioként”, azaz nemzeti énekként emlegették. „Boldogasszony Anyánk régi nagy Pátrónánk: nagy ínségben lévén így szóllamlik hazánk: Magyar országról, Pannóniárúl, ne feledkezzél el árva magyarokról.” Lancsics Bonifác11 jószágkormányzóként 1725-től haláláig megállította az apátság gazdasági hanyatlását, s ezzel párhuzamosan a kegyhelyhez kötődő Mária-tiszteletet is igyekezett felújítani. Idejöttének évében, 1725-ben - Nagyboldogasszony napjára - ünnepélyes zarándoklatra hívta Kemenesvidék papjait és híveit. Lancsics Bonifác 1737 tavaszán halt meg, a dömölki romtemplom alatti sírboltban nyugszik. A dömölki kegyhely és búcsú máig ható története Koptik Odó (1692-1755) bencés szerzetes működésével indult. Pappá szentelése után a világhírű zarándokhely, Mariazell kegytemplomának gyóntatópapja volt, majd a salzburgi egyetem tudós tanára lett. Rendi elöljárói egyetemi kollégiumok céljára végzendő külföldi gyűjtéssel bízták meg. Adománygyűjtő útján, 1736-ban ért Magyarországra, ekkor találkozott Sajghó Benedek pannonhalmi főapáttal, aki pár évi ismeretség után, 1739-ben kinevezte dömölki apáttá. Koptik 1739. július 9-én érkezett Dömölkre, ahol három szerzetest és nyomorúságos körülményeket talált. Mariazellből magával hozta az ottani kegyszobor hiteles másolatát, amelynek a Ság-hegyen próbált hajlékot biztosítani. Ez a terve nem sikerült. Végül is az ősi monostortemplomtól keletre, a régi pápai országút mellett épített fel egy fakápolnát, és abban helyezte el a kegyszobrot. A kápolna és a földbe vájt remetekunyhó mellett egy kutat is ásatott. Munka közben a kút szájából egy nagy kő esett a mélyben dolgozó kőműves fejére, ám a kőműves mégis meggyógyult. A következő években - tagadhatatlanul a kútásó csodás gyógyulásának hírére - zarándokok százai érkeztek a kegyszobornak otthont adó fakápolnához, ahol további gyógyulások és imameghallgatások történtek. Ezek magyarázzák, hogy a győri püspök 1745-ben a szobrot „kegyelminek és csudatevőnek” nyilvánította. 1744-45-ben a szombathelyi zarándokok a régi, fából épült kegykápolnát kőből újjáépítették, és új oltárt is állítottak bele. Koptik kérésére a győri püspök 1745. november 21-én ünnepélyesen helyezte el a kegyszobrot a megújított kápolnában. Végleges helyére, a felépült kegytemplomba 1748. szeptember 15-én ezrek kíséretével vitték át. Koptik szerteágazó irodalmi munkássága a kiscelli kegyhelyhez is kötődik. A kiadott nyomtatványai többségében kis terjedelműek: hírlevelek, ponyvafüzetek, gyónócédulák, szentképek, illetve egy német nyelvű mirákulumos könyv. Ezek közül mindössze 11-ről volt tudomása Pacher DoNÁTnak,12 aki a kiadványok egy részét személyesen látta, másokról csak a cím és a megjelenés ténye volt ismeretes. Megemlít egy ismeretlen című magyar nyomtatványt, mely 1748-ban, Győrben jelent meg, magyar énekeket, imákat 11 Kéziratos életrajzát őrzi a Pannonhalmi Főapátság Levéltára, Fasc. 83. 12 Pacher 1912.253-254
