Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások 135 ben és este porciózták, abrakolták és reggel pucolták a lovakat. Itatóra a szükség szerint minden megállás alatt sor kerülhetett. Gyakran előfordult, hogy egy kocsis megkért valakit, üljön a helyére, hajtsa a lovakat, amíg ő gyalogol és imádkozik. A szálláshelyekre este nyolc óra tájban érkeztek meg. A zászlókat a templomban hagyták. A falubeliek már várták a búcsúsokat. Mindenkinek elég hamar akadt szállása. Volt, akit hívtak, volt, akinek kérnie kellett. A szálláson megmosakodtak, az odavitt bugyorból kivették a vacsorát, és siettek vacsorázni a vendéglőbe. A háziak nem adtak vacsorát, de ha esős idő volt, a búcsúsok a kemencén megszáríthatták a nedves ruhákat. Esti áj tatosság csak Szápáron volt, Gyimóton nem, mert az jórészt református falu. Az ott elmaradt esti ájtatosság helyett a harmadik nap reggelén a pápai ferences templomban misén vettek részt. Esténként tíz óra tájban kerültek ágyba. A lefekvéshez ketten álltak össze, két férfi vagy két nő, mert mindenki csak egy pokrócot vitt magával. Az egyik pokrócot leterítették, a másikkal takaróztak. A nők szobában aludtak, amiért néha egy keveset fizetni kellett, a férfiak pajtában, istállóban. Fizetség gyanánt visszafelé sokszor búcsúfiát hoztak a gyermekeknek, szentképet a leányoknak és az öregasszonyoknak. A kocsisok éjszakára házak udvarára álltak be. A hajtó vagy a bugyoradogató a kocsin hált, nehogy elvesszen valami. A lovakat istállóba vezették, mert azok is kimerültek. Ébresztő reggel három órakor volt harangszóra. A harangozónak a szokásos 2-3 pengőt fizették. Az öltözködéskor vigyáztak, nehogy otthagyjanak valamit. A felöltözés után azonnal a templomba siettek a reggeli ájtatosságra. Énekkel kezdték: „Ó Jézusom, én Krisztusom...” 38Az előénekes minden sort hangosan előre mondott, a nép pedig utána énekelte. Két Miatyánk, két Üdvözlégy után kifelé énekelve vonultak: „Istennek szent Anyja, könyörögj érettünk, Óh Mária, Krisztus Anyja, Csodálatos Boldogságos Szűz Mária...”39 Búcsúvezető: „Mindenki végezze el reggeli imádságát csendességbe.” Ez öt percig tartott. Ének: „Szent, Szent, Szent, szüntelen mondják az angyalok...”40 41 Ezután következett az Angyali olvasó, a Szentháromság olvasója, majd a hosszú imádkozás végén énekeltek: „Szentháromság az én életem...”,41 vagy „Áldj meg minket teremtő Atyaisten...”,42 vagy „Kiben élünk, mozgunk, s vagyunk, ó teljes Szentháromság...”.43 A reggeli ájtatosságon a kocsisok nem tudtak részt venni, mert a lovak ellátásával bajlódtak. A búcsúsok elindulása után egy bugyros kocsi egy ideig még a faluban maradt, s az elalvókat a processzió után vitte. A kegyhely tornyát már Mersevát előtt meglátták, mert ez sík vidék. A vezérzászlókat meghajtották, megálltak, letérdeltek, háromszor megcsókolták a földet, és imádságot mondtak: „Imádság, midőn már a szenthely látszik.”44 Miatyánk, Üdvözlégy. 38 A buzgó... 1900. 3. 39 A buzgó... 1900. 49. 40 A buzgó... 1900. 25. 41 A buzgó... 1900.26 42 A buzgó... 1900.27. 43 A buzgó... 1900. 28. A teljes szövegeket közöltem: Soós 1996. 18-21. 44 A buzgó... 1900. 89.
