Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások
136 Kismáriacell Nem messze innen volt a „bűnbánó kereszt”, ahol így szólt a búcsúvezető: „Ha van közöttünk valaki haragos, az fogjon kezet és béküljön ki.” A keresztnél kétszer, azt követően háromszor elénekelték: „Mennyországnak Királynéja...”45Ezután még három községen áthaladva értek el a több mint 10 km-re lévő Kiscellbe. Mikor közelebb értek, a pénztáros egy bugyros kocsin előre ment a plébánost értesíteni az érkezésükről, és meghúzatta a harangot, amely fél óráig szólt, addig, amíg be nem vonultak a templomba. Kiscellben először a temetőhöz értek. Itt leporolták, kicsinosították a ruháikat. A leányok művirág mirtuszkoszorút tettek a fejükre, s égő gyertyát fogtak a kezükbe. A vezérzászlókat újra feltették a fonott művirág koszorúkkal együtt. A vezérzászlókat a zászlóslegények, a leányok zászlóit a zászlósleányok vitték be a kegyhelyre. A temetőtől kezdve énekelve vonultak a kegytemplomhoz: „Nyújtsd ki mennyből, ó szent Anyánk, kezedet...”45 46 47 A plébános az állomásig ment eléjük a két celli vezérzászlóval, amelyeket két gyermek vitt, s ettől kezdve ez a két vezérzászló haladt a búcsúsmenet élén. A plébános a búcsúelöljárók közé állt. A templomhoz érve a plébános az ajtóból mondott néhány üdvözlő szót. Utána a precesszió balról jobbra megkerülte a templomot és a mögötte lévő Kálváriát, majd a templomajtóhoz visszaérve sorban mindenki megcsókolta a küszöböt. A templomban letérdeltek és térden csúsztak a kegyoltárig, megkerülték, majd az oltár előtt megcsókolták a földet. Csak ezt követően álltak fel, s ültek be a padokba. A plébános ekkor mondta a befogadó beszédet. Ezt követően a búcsúvezető felolvasta a beköszönő imádságot, elmondott két Miatyánkot, két Üdvözlégyet. Ezután következett a Szentségfelmutatás, amely alatt a „Mennyországnak Királynéja...” kezdetű éneket énekelték, majd a búcsúvezető így szólt: „Kedves testvéreim! Hála Istennek, megérkeztünk a kegyhelyre, foglalják el helyüket, és este hét órakor jöjjenek a litániára.”47A zászlókat a templomban hagyták, a többség a szállására ment, csak néhány asszony maradt a templomban imádkozni. A szállás régen a Korona vendéglő padlásán, szalmán volt. Ezt követően a Domonkos nagyvendéglőben szálltak meg. Itt egy nagy helyiségben aludtak a földre hintett szalmán, amire a vendéglős egy nagy ponyvát terített, végül mindenki erre tette rá saját takaróját. A férfiak és nők külön sorban aludtak. A szállás díja fejenként 50 fillér volt. Néhányan a litániáig is ledőltek pihenni.48 A kocsisok beálltak a vendéglő udvarára, a bugyrokat leadogatták és felvitték a szállásra. A búcsúsok többsége az elhelyezkedés után sietett a vendéglő nagytermébe, ahol általában főtt ételt, többnyire babgulyást vacsoráztak. Hétkor volt a litánia. Gyorsan pihenni tértek, hiszen nagyon fáradtak voltak. 45 A buzgó... 1900. 39. 46 A buzgó... 1900. 9. 47 Ma a búcsúsok jelentős része szombaton, vonattal érkezik. A plébános az állomáson várja őket a ministránsaival. Énekelve vonulnak a templomhoz, és megkerülik. Állva megkerülik a kegyoltárt, s beülnek a padokba. A plébános üdvözlő beszédet mond, majd a búcsúsok imádkoznak. Este litánia van, annak kezdetéig pihenőt, vacsoraidőt tartanak. 48 Az utóbbi évtizedekben egész éjszaka fennmaradnak, a templomban énekelnek, imádkoznak. A búcsúsok kérésére a sekrestyében befűtenek, s aki fázik, oda mehet melegedni. Amikor több helységből érkeznek búcsúsok, akkor néhány asszony a sekrestyében tanul új éneket.
