Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások
Kismáriacell Az ebéd mindig kocsmában, vendéglőben volt az otthonról hozott ételből, de ha valaki igényelte, ehetett meleg ételt is. Isztimér, Bakonyszentlászló, Nyárád voltak az ebédelő helyek. Ebéd előtt mindig egyenesen a templomba mentek a szokásos köszöntőre. Ez a következő volt. Az ünnepkör antifonája „Mennyek királyné asszonya... ” A búcsúvezető így szólt: „Kedves búcsús testvéreim, hála Istennek, idevezérelt bennünket. Itt háromnegyed órát késünk, megebédezünk, és Jézus nevibe, tovább folytassuk utunkat." Énekeltek: „Üdvözlégy dicső Anyánk...” 36A zászlókat a templomban hagyták, és mentek a vendéglőbe. Ekkor már mindenki szabadon mehetett, beszélgethetett. Étkezéskor mindenki fogyaszthatott szeszes italt, mert egy kevéshez mindenki hozzá volt szokva. Az 1920-as évektől mindössze egyszer fordult elő, hogy egy legény többet ivott a kelleténél. Először haza akarták küldeni, de ez olyan nagy szégyen lett volna az illetőre, hogy mégsem tették. Felrakták egy kocsira, ahol kialudta magát, aztán büntetésből háromszor megkerültették vele a vezérzászlót. Ezenkívül más büntetésről senki sem tudott. Az ebédidő a gyakorlatban egy óráig tartott. Visszamentek a templomba, elmondtak két Miatyánkot, két Üdvözlégyet, a kijövetelkor pedig Mária-éneket énekeltek. Az uzsonna is tarisznyából történt, szintén vendéglőben. A zászlókat akkor ugyanúgy az adott templomban hagyták. Ez fél óráig tartott Csernyén, Oszlopon, Pórszalókon. A vacsora az éjszakai szállásokon volt, Szápáron, Gyimóton, Kiscellben, a bugyrosból. Előfordult, hogy valaki fogadalomból nem evett. De ha ezt nem tudták, akkor megszólták, hogy csak különcködik. Az útba eső katolikus falvakban harangoztattak, a harangozónak 2-3 pengőt fizettek. Az adott faluba vagy legény ment előre, vagy egy bugyros kocsi a pénztárossal. Az a kocsi ment, amelyik előtt a lovak jobban bírták. Minden településen énekelve haladtak át. Ha előtte rózsafüzéreztek, félbehagyták, s a falu elhagyása után folytatták. Útközben két misén vettek részt, Szápáron reggel háromkor és Pápán délelőtt kilenckor. A falvakban már szintén számítottak a búcsúsokra. Virágot szedtek a kertekben, felkötötték a búcsúsok zászlóira, hogy legalább a virág menjen Kiscellbe helyettük. Amikor a virágok elhervadtak, az útba eső temetőkben hagyták a temetői kereszteknél,37 úgyis kaptak helyette frisset. A fehérváriakkal egy időben Mórról, Császárról, Dadról, Bokodról, Pusztavámról zarándokoltak még Kiscellbe. Mórról sokkal többen zarándokoltak, ott a kapucinusok szervezték a búcsújárást. Ha más processzióval találkoztak, akkor a zászlóikat kölcsönösen háromszor meghajtották egymás felé. Többször találkoztak a Kiscellből hazatérő fehérvári búcsúsok a Jásdra tartó fehérvári processzióval. A fehérváriakhoz másik búcsúsmenet sohasem csatlakozott, de néhány szapári asszony és leány mindig társul szegődött, akiket szívesen fogadtak. Más községekből senki sem csatlakozott. A protestáns falvakban nem álltak meg, ilyen helyeken semmilyen tiszteletadás nem volt. Volt olyan zsidó kocsmáros, aki két-három liter bort adott a bugyros kocsisoknak. Igaz, ezzel arra is biztatták őket, hogy legközelebb is ott álljanak meg. A cigányok letérdeltek az út közepére a búcsúsmenet elé, és pénzért könyörögtek. A búcsúsok kikerülték őket és pénzt dobáltak nekik. Napközben a megállásoknál a lovakat nem fogták ki, csak este. A kocsisok reggel, dél36 A buzgó... 1900.24. 37 A temetői keresztek hagyományvilágáról: Soós 2006. és Soós 2011.
