Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások 133 A búcsúvezető helyettese segítette a búcsúvezető munkáját. A pénztáros az anyagi ügyeket intézte. Ha egy faluhoz közeledtek, a pénztáros előre ment a kocsival, és megrendelte a harangozást, ha szükséges volt, rendelt valami harapnivalót, s kifizette a harangozót. Más esetben egy legényt küldtek előre, aki értesítette a harangozót. Amíg a búcsúsok úton voltak, addig az otthoniak a keresztjáró héten, hétfőn, kedden és szerdán processzióval kimentek a temetőbe, és keresztúti ájtatosságot végeztek. A búcsújárás hét napig tartott. Hétfőn indultak, Áldozócsütörtökön voltak a kegyhelyen és vasárnap érkeztek haza. A következő útvonalon haladtak: Székesfehérvár- Iszkaszentgyörgy-Gúttamási-Isztimér-Bakonycsernye-Szápár-csetény-Bakonyoszlop-Bakonyszentkirály-Bakonyszentlászló-Pápateszér-Csót-Nagygyimót-Pápa-Borsosgyőr-Nyárád-Porszalók-Mersevát-Kismáriacell. A kisebb pihenőket útközben lehetőleg kutaknál tartották, mert a források vize hideg, és attól könnyebben megbetegedtek. Megálláskor a lobogókat fához vagy kocsihoz támasztották. Ha erdőben haladtak, gyakran előfordult, hogy tíz percre megálltak. Csak ilyenkor lehetett szabadon beszélgetni és dohányozni. Minden útba eső keresztnél35 megálltak, letérdepeltek és a vezérzászlókat meghajtották. A három elöljáró közül az mondta az imádságot, akinek az oldalára esett a feszület: ha balról, a bal oldali, ha jobbról, a jobb oldali, ha szemből, a középső. Az illető elöljáró letérdelt a kereszt elé: „Imádunk, Urunk, Jézus Krisztus, mert szent kereszted által megváltottad a világot.” Mindenki letérdelt, majd felálltak, és folytatták az utat. Minden útba eső katolikus templomba bementek, letérdeltek, a zászlókat a szentély elé vitték, az idősebbek a padokban foglaltak helyet, a fiatalabbak állva maradtak. A búcsúvezető imádkozott: „Dicsértessék, áldassék és felmagasztaltassék a mi Urunk, Jézus Krisztusnak valóságos szent teste és vére az Oltáriszentségben, most és mindörökkön örökké. Ámen.” Majd elmondott két Miatyánkot, két Üdvözlégyet és a templom védőszentjéhez imádkozott: „Dicsőséges... könyörögj érettünk.” Aztán énekelve vonultak ki a templomból és folytatták útjukat. Útközben nagy gondot fordítottak az étkezésre, mert a nehéz menetelés megkívánta ezt. Napközben a tarisznyából és a szatyorból étkeztek. Mindenki tudta, mennyi ételre van szüksége, s annak megfelelő mennyiséget készített oda reggelente a bugyorból. A reggeli elinduláskor nem ettek. Öt-hat óra között volt a bagófrüstök, ami csak néhány falatból és egy korty pálinkából állott, s dohányozni is lehetett. Kilenc óra körül volt a reggeli, amely fél óráig tartott a következő helyeken: Székesfehérvár-Feketehegy, Csetény, Pápa. * ségüket mutatja, hogy az 1629-es nagyszombati egyházmegyei zsinaton 102 pap mellett 29 licenciátus vesz részt. Az 1628-as zsinati határozat nőtlen férfiakat említ, de az ország többi részének gyakorlata szerint többnyire házas emberekről volt szó. Amikor a XVIII. században megszűnt a paphiány, a laikusok a régi szerepkörükből megtartották a búcsúvezetést, a templomi előimádkozást és éneklést. Ennek az „élőszavas” népi hagyománynak a megőrzői és lelkes apostolai a legutóbbi idők búcsúvezetői is. A licenciátusok, később a búcsúvezetők vallásos kultúrája jelentős mértékben ferences gyökerekből táplálkozik. Ügy tűnik, Székesfehérvárott a búcsúk irányítása bizonyos családok kezében maradt. Ezt mutatja a névsor is: 1890-1933: Fister József, Peresztegi Nagy János; 1933-1943: Nemes Imre, id. Peresztegi Horváth István, id. Fister István; 1957: Peresztegi Horváth István, Fister István (tl979); 1975: Horváth György (fl991), Gál István (+1979); 1979: Doda István. 35 Az út menti keresztekről és minden plébániatemplomon kívüli szakrális építményről lásd: Soós 2011.
