Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások 131 gal átkötött, fonott művirág koszorú. A két legöregebb legény volt a zászlóslegény, ők feleltek a vezérzászlókért. Kiscellben minden zászlóra szalagot vettek, a vezérzászlókra két zászlóslegény vásárolta. A többi szalagra az asszonyok és leányok adták össze a pénzt. A zászlóslegények vitték ki a zászlókat Fehérvárról egészen a Fekete-hegyi keresztig (4 km), és ők vitték be a kegyhelyre is. Hazafelé ugyanez volt a menetrend. Űtközben félnaponként váltották egymást a legények. Fehérvár határából kiérve a vezérzászlókat bevették, s pléhből készült tasakokba tették. A tasakokat két fiú vitte vállra szíjazva. Ők a vezérzászlók után haladtak. A zászlókon a művirág koszorúk csak az elinduláskor és az érkezéskor voltak fenn, útközben egy ládában tartották a kegyhelyre vitt gyertyák mellett. Útközben a művirág koszorú helyébe a két zászlóslegény élő virágokat kért a házaknál. Ezután jöttek a legények, az emberek (férfiak) és a három elöljáró. A leányok előtt két zászlót vittek a zászlósleányok. Zászlósleány az lett, aki hétfőn a legkorábban érkezett a templomhoz. Sokszor már éjfélkor is odaállt egy-egy leány. A téglalap alakú zászlók bordó, esetleg kék színűek voltak. Az egyik a fölműves lányoké, a másik a mesterleányoké volt. Jutalomból a zászlóslegények búcsúfiát (imakönyv, olvasó stb.) vettek a zászlóslányoknak, vagy meghívták őket Kiscellben ebédre. Az asszonyok előtt egy téglalap alakú, zöld színű zászló haladt. A legfiatalabb asszony vitte, aki azon év tavaszán ment férjhez. A bugyros kocsik a templomhoz érkezés sorrendjében haladtak az egész hét folyamán. Általában négy kocsi ment, de ha szükség volt az ötödikre, akkor néhány legény hátra maradt, fölszerelték a tartalék kocsit, s azzal hajtottak a többiek után. A búcsúsok nagy többsége mindig nő volt. Természetesen voltak állandó búcsújárók. A legfőbb szent hely a fehérváriak számára Kiscell, de rendszeresen felkeresték Andocsot, Bodajkot, Csatkát, Jásdot. Jártak még Rómában, Máriagyűdön, Czestochovában, Mátraverebélyen, Győrben, Jászberényben és Mariazellben is. A leányok a házasságkötésük előtt már igyekeztek eljutni Kiscellbe. Ez nem volt kötelező, de a farsangkor férjhez ment fiatalasszonyoknak már igen. Volt olyan kiscelli búcsú, amelyen Fehérvárról 80 leány és 80 legény vett részt, tehát az emberekkel és asszonyokkal együtt jóval 200 fölött volt a zarándokok száma. Általában 17-18 éves kortól kezdtek Kiscellbe járni, mert az út nagyon fárasztó volt, még a felnőtt szervezetet is megviselte. Előfordult, hogy egy-egy 13-14 éves is végigjárta az utat. A búcsújárók számát nagyban meghatározta az időjárás, a termés és a gazdasági, politikai helyzet. Ha nagyon rossz, esős időszakra esett a búcsúshét, akkor az idősebbek többsége otthon maradt. A Kiscellbe menőket a lelki igény indította az útra: volt, aki beteg családtagjáért imádkozott, mások saját felépülésükért esedeztek vagy hálaadással szívükben érkeztek a Szűzanya elé. Az út végigjárása kemény fizikai megterhelést jelentett, hiszen naponta átlagban 50 km-t kellett megtenniük. Ha tehették, akkor további ajándékokat is vittek a Szűzanyának: csipkeruhát, térítőt. A templomban indulásra felsorakozó búcsúsokat a pap megáldotta, s énekelve vonultak ki a templomból „Máriát dicsérni hívek jöjjetek...”,29 majd „Serkenj fel ó, bűnös, vétkek álmából...”29 30 Mire az énekeknek vége lett, elértek a II. világháborúban elpusztult Szent György-kápolnához, amit kedvesen csak Gyurka-kápolna néven emlegettek. Itt 29 A buzgó... 1900. 5. A Soós 1996/A alatt jelzett tanulmányomban az énekeskönyv minden idézett énekének a szövegét közöltem, ezért azokat most nem ismétlem meg. 30 A buzgó... 1900. 6. A szövegét lásd az Énekek és imák c. alfejezetben.
