Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások 129 A kiscelli zarándoklat szervezése húsvét második napján kezdődött a Katolikus Körben. Itt jöttek össze a délután két órakor kezdődő litánia után a búcsúvezetők és a zarándoklaton részt venni akarók. A búcsúvezető megkérdezte, ki akar kocsis lenni, s a jelentkezők közül választottak. A megválasztás megtiszteltetésnek számított. A négy bugyros kocsis közül három alsóvárosi, egy felsővárosi volt, ez a résztvevők arányait is tükrözte. Egy bugyros kocsi tartalékban maradt. Ez csak akkor indult, ha négy szekéren nem fértek el a holmik. A bugyor tulajdonképpen egy zsák, amelyben alulra helyezték a heti élelmet, mert az nehéz volt, fölé pedig a ruhát. A bugyrot vagy bugyrost csak kivételes esetben vették le napközben a kocsiról. Reggelente mindenki kivette az aznapra szánt adagot. Ha szükség volt rá, útközben a bugyoradogató adta le a bugyrokat, és reggelente ő tette vissza azokat a helyükre. A kocsi hajtója és a bugyoradogató általában apa és fia voltak. A Katolikus Körben határozták meg a búcsújárás időpontját is. A búcsú napja 1914- ig állandó volt, mindig Áldozócsütörtökre esett, tehát a húsvét utáni 40. napon történt a zarándoklat. 1921-től a tavaszi munkákhoz igazították az indulást, és minden esetben május 10-e utáni időpontra tették. A gyalogos búcsújárások hét napig tartottak. Hétfőn indultak, szerdán érkeztek Kiscellbe, csütörtökön volt a búcsú napja, pénteken indultak haza és vasárnap érkeztek meg. 1914-1921 között az I. világháború, majd az azt követő vörösterror és a trianoni országvesztés miatt szünetelt a fogadalmi zarándoklat. 1943-ig minden évben gyalog mentek, kivéve az 1921-es zarándoklatot, amikor vonattal utazott a közösség. 1943-ig mindig processzióval indultak. 1943-1957 között a háborús események, majd a lassan kibontakozó diktatúra, a rendőri zaklatások és tiltások miatt szünetelt a közösségi búcsújárás. Ezt követően a búcsúsok szombati napon, vonattal, buszokkal, kocsikkal mennek Celldömölkre. Ezzel együtt a kegyhelyen szokásos „menetrend” is megváltozott, az új helyzethez igazították. A búcsúra készülődés az indulás előtti szombatra és vasárnapra esett. Ekkor főzték meg az útravaló sonkát és a tojásokat. Ezek mellé egy kenyér került a bugyorba, a csíkos tarisznyába pedig egy kis üveg pálinka. A férfiak erőset, az asszonyok likőrfélét vittek. Az 1750-es fogadalom szerint minden családtól egy személynek részt kellett vennie a búcsújárásban, s ezt 1914-ig betartották. A búcsú előtti gyónás és áldozás nem volt kötelező, mégis megtették. A búcsújárás költséges volt. 1927-ben fejenként fizetni kellett 10 pengő bugyorpénzt, a vízhordóknak 1 pengőt, a harangozónak 2 pengőt, a processzió költségére 10 pengőt. Ezen kívül minden évben 6 darab egy kilós gyertyát vittek a kegyoltárra. (Ezt a szokást máig tartják.) A pénzt a megérkezés utáni napon, a 8 órás misét követően szedték össze, amikor a búcsúsok 9-10 óra között a kálvárián tartózkodtak. A pénzt a pénztáros gyűjtötte, őrizte és fizette a közös költségeket.26 A zarándokok félünneplőben mentek a búcsúra, mert az jól bírta az út viszontagságait. Fontos volt a hosszú úton a kényelmes lábbeli. A férfiak hajadonfővel mentek, ha az eső esett, akkor kalapot vettek fel, mert a hosszú úton könnyen megbetegedtek. Egyszer egy búcsús a hazaérkezés után néhány nap múl26 Az 1980-as években a Szent József Társulat keretei között intézték a búcsú pénzügyeit. A társulatnak külön bankszámlája van, ügyeit 1957-től Fister pénztáros intézte. A búcsú pénzügyeinek elszámolása a hazaérkezés után vasárnapon, a búcsúsok miséjét követően történt. A megmaradt összeget általában bankba tették.
