Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VI. Máig élő fogadalmi búcsújárások
Kismáriacell A XVIII. század közepétől a XIX. század közepéig eltelt évszázadnyi idő volt a fogadalmi ünnepek, körmenetek, búcsújárások fénykora. Sok fogadalom eredete a homályba veszett,1 a székesfehérvári, a móri és a pusztavámi kiscelli zarándoklat forrásait azonban ismerjük. A móri és pusztavámi búcsújárásról nemrég jelent meg egy kis füzet.2 A székesfehérvári zarándoklat történetét három évtizeddel ezelőtt gyűjtöttem Horváth György búcsúvezetőtől, aki még többször részt vett a hagyományos, 1950 tájától betiltott és üldözött, hétnapos gyalogos zarándoklaton. l.Székesfehérvár-Felsőváros kiscelli búcsújárása3 Székesfehérvár már az őskorban létrejött kereskedelmi útvonalak csomópontjához közel alakult ki a Gaja és a Sárvíz vizével táplált mocsarak szigetein. A helyén az I. században jelentős római település állt.4 A honfoglalás utáni első említése 1002-ből való, a Veszprémi Püspökség alapítólevelében szerepel. Géza korában Esztergom elsősége vitathatatlan, de a fejedelmi család szakrális központja már ekkor is Fehérvár volt. Erre utal, hogy Szent IsTVÁNtól kezdve számos királyunk ide temetkezett.5 Szent István nagy bazilikát építtetett, amely fontos szakrális-állami feladatokat látott el: itt őrizték a Szent Koronát és a többi királyi jelvényt, az ország levéltárát, itt koronázták Pétertől I. FERDiNÁNDig a királyainkat.6 Fehérvárra gyűltek össze évente egyszer, augusztus közepén a törvénynap alkalmával az ország lakosai. A középkor második felében királyaink véglegesen Budán telepedtek le, s ezután az állami élet eseményei is ott zajlottak, de a középkor végéig Fehérvár maradt királyaink koronázó és temetkezőhelye.7 A város zavartalan fejlődése Mátyás halála után véget ért. 1490-ben Miksa seregei kifosztották a várost, 1543-ban Szulejmán foglalta el. Ezután Fehérvár - az 1601-1602-es időszakot kivéve - 1688-ig török kézen maradt.8 1688 után a város vallási ügyeit egy ideig szinte kizárólag a jezsuiták intézték, az olasz Venossi Lőrinc vezetésével. Venossi telepítései révén 1700-tól megváltozott a város lakosságának etnikai összetétele. A magyar és rác lakossághoz kezdetben magyarok, majd jelentősebb számban németek és morvák csatlakoztak. A rácok és magyar iparosok a Rác-, illetve Palotavárosban laktak, a földművelő családok a Budai külvároson kívül alakították ki falusias negyedüket. A belvárosban szállt meg a helyőrség, itt működtek az egyházi intézmények és a szerzetesrendek, valamint a német telepesek.9 A fehérvári parasztság jelentős része a XVIII. században telepedett le, leszármazottai ma a Felsővárosban (a régi Budai külváros és környéke) és az Alsóvárosban (a mai Széchenyi utca) élnek. Szép számmal települtek be német nyelvte1 Bálint-Barna 1994. 136-137. 2 Kiscelli zarándokkönyv 2010. 3 Soós 1996/A 5-40. A tanulmányhoz szükséges néprajzi gyűjtés közben (1981, 1983) az adatközlőm több héten át Horváth György (1908-1991) és felesége, Lits Erzsébet voltak, valamint sokat segített Fister Ferenc is. Horváth György (1908-1991) búcsúvezető életét, tevékenységét foglalta össze: Varró 1998. 4 Celldömölk 1953. 1. 5 Fitz-Császár-Papp 1966. 7. 6 Fitz 1957. 8. 7 Fitz 1957. 11. 8 Fitz-Császár-Papp 1966. 17-32. 9 Fitz-Császár-Papp 1966. 33-34.
