Szent Márton püspök 316-397. Halálának 1600. évfordulójára (Szombathely, 1996)

A vesszőzés végén a gazdának adták az ágat, s ezzel hajtották ki a következő tavasszal a jószágot először a legelőre.

Márton napja gonoszjáró, időjós negyvenes nap, rámutató és tiltó-nap is.

Göcsej, Baranya és a Mura-vidék lakói szerint ezen a napon nem szabad mosni, teregetni, libatojást ültetni, mert odasiet a „dög” és elpusztul a jószág, s ruha helyett az állat bőrét teríthetik

ki.

Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél. Márton-napi esőre fagy, szárazság következik - jósolták meg a Márton-napi időből. Baranyában azt tartották, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. S mivel ez a nap többnyire ködös, azt mondták: „Eljött Márton szürke lovon”, ha havazott, „Márton fehér lován nyargalt.” A bánátiak szerint 40 naptg olyan idő lesz, mint ezen a napon, viszont a téli időjárás az ellentéte lesz. Ugyanitt a szép, napos Márton-napot és az előtte vagy utána következő meleg napokat Márton-nyarának emlegetik. A karácsonyi időre is következtettek az e napi időből, mert „Ha Márton-napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár.”

Ilyenkor előkerül Márton-madara, a holló is, amelyik eddig az erdőben lakozott, most már mindenfelé lehet látni a mezőkön.

Márton-napkor libát illik enni, mert „aki ludat nem eszik, egész évben éhezik”, vagy ahogyan Zalalövőn mondják: „aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.” A Márton-napi lúd fogyasztásának az eredete egy legenda. Márton, amikor megtudta, hogy püspökké akarják választani, a ludak óljában bújt el, de az állatok gágogása elárulta. Ekkor az emberek kérésére elvállalta a püspökséget.

Az elfogyasztott liba mellcsontja megmutatta, hogy milyen lesz a tél. Azt tartották, a fehér mellcsont havat, esőt jósol, ha vörösesbarna, akkor kemény hideget.

A Márton-napi lódból illett küldeni a papnak is. De ha már kellett, akkor a legkevesebb húsú hátsórészét küldték. Innen ered a „püspök-falat” szavunk.

80