Szent Márton püspök 316-397. Halálának 1600. évfordulójára (Szombathely, 1996)

A 18. században a lúdhátulját több helyen „gyertyapecsenyének” is nevezték, mivel falun, tanyán Márton-napján gyújtották meg először este a világosságot adó gyertyát, lámpát, pilácsot.

A libapecsenyét az e napra már kiforrott újborral megtöltött Márton-poharával öblítették le, megkóstolva, hogy milyen is lett a termés, mert a „bornak Márton a bírája.” A középkorban az ekkor fogyasztott bort gyógyító hatású szentelménynek tartották Magyarországon.

Márton-napkor, ahol a templomnak ő a védőszentje, - de máshol is sok helyen - búcsút, bált tartanak.

Közmondások is őrzik Márton püspök emlékét. „Sok Márton lúdja telt már el azóta” - mondják, ha azt akarják kifejezni, hogy bizony régen történt az eset. A kövér ember, olyan „kövér, mint Szent Márton lúdja”. Ha egy dolognak többen is hasznát veszik, többek hasznára van, „közjóra világol, mint Márton grammatikája” - a közmondás szerint.

Nevét falvak, városok neve is őrzi, templomok védőszentje. Kádár, csapó, takács-céhek patrónusa. Keresztnévként is szívesen adták nevét, különösen Kalotaszeg környékén. Márton napkor aztán az alábbi köszöntő rigmussal kopogtattak be az ünnepekhez:

„Derő dicső estére Sok Szent Márton nevére.

Mi is tehát tisztelni,

Jöttünk téged áldani.

Csillagod tündököljön,

Míg végórája eljön.

Végre fuss a mennyekbe,

Szentek seregébe.

Kívánunk szép időket,

Sok számas esztendőket,

Mely életed vidítja,

Köztünk tovább újítja.

81