Szent Márton püspök 316-397. Halálának 1600. évfordulójára (Szombathely, 1996)

ja. Ezt követően került sor a megszentelt földterületen, az egykori ókeresztény temető területén álló sírkápolna templommá való átépítésére. Ez a minden bizonnyal Szent Márton tituluséi templom 860-ban már biztosan állt. Jogállását tekintve ez volt a plébániatemplom és az is maradt a következő évszázadokban is. Körülötte terült el - a kor szokásának megfelelően - a temető.

A magyar állam- és egyházszervezés idején fontos stratégiai szerepet játszó és az akkor is még használatos római Borostyánkő-út mellett fekvő Sabariaban még Szent István uralkodása idején, a korábbi templom helyén egy faszerkezetű templomot emeltek, amit aztán néhány évtized múlva, talán még Szent László király uralkodása alatt egy hasonló alapterületű, félköríves szentélyű téglatemplommal váltottak fel. Erről II. Paszkál pápa, 1102-ben kelt bullájában olvashatunk először, amely első helyen említi ezt a templomot a Pannonhalmi Bencés Apátság birtokai között.

1230 tájára megváltozott ez a helyzet, hiszen erre az időre Szombathely városa, annak plébániatemplomával együtt - nyilván királyi adományból - a győri püspök birtokába került. Ezt követően a templomot késő-román stílusban megnagyobbították és kifestették.

Egy 1360-ban kelt oklevél említi a templom előtt lévő kőkutat. A hagyomány szerint ennek a kútnak vizével keresztelte meg édesanyját Szent Márton.

A 15. században a Szent Márton templomot gótikus stílusban építették át. Ekkor a vártemplom mellett Szombathely város második plébániája volt, ám a 16. századra újra az egyetlen plébániává vált.

Az 1606 óta meglévő városi jegyzőkönyvekből arról értesülünk, hogy a 17. század első felében a város sorozatosan javította plébániatemplomát. 1638-ban azonban Draskovich György, győri püspök a templomot, annak minden vagyonával együtt a Magyarországon ezidőtájt újból megtelepedő domonkos rendnek adta és a plébániát a vártemplomba vitette át.

37