Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

ős és főpap emlékét, a hithűségben kövessék példáját.

Befejezésül iktassuk ide a római keresztény irodalom egyik nagy költőjének, Aurelius Prudentiusnak kedves költeményét, melyben szentünk vértanuságát mint majdnem egykorú énekelte meg.

Érdemmel ékesen tetszett az Istennek Bástyás Sisciának gazdag ajándéka Quirinus vértanú múlandó testének:

Atyai karokkal ölelt porsátora.

Tudja egész világ, katolikus hitünk,

Mikép dicsőült meg fényes halálával,

Mikor Galerius császár kegyetlenül A Duna vidéket sujtá hatalmával.

Nem kard vasa, nem tűz, nem is vadállatok Ölték meg őt akkor kegyetlen halállal, Ragadó-forrongó örvény vitte mélybe Kanyargó folyónak elomló habjával.

Más-e, ha tükröző víz avagy vérfolyam Árad rá a szentre, mikor halált szenved?

Nem egy dicsőség-e, vízből avagy vérből Születnek-e égnek a vértanuk, szentek ?

Letaszítják magas hídnak tetejéről,

Mély folyóba vetik a szent nép püskökét,

Ki nyakán szörnyű nagy malomkövet is hord, Melyet reákötött a sok pogány pribék.

45