Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)
Maximus: Nagyon sokáig éltél már és így megtanultál egy pár mesét. Ide teszik eléd a tömjént. Tanuld meg, hogy istenek azok, akikről te nem tudsz. Nem csekély jutalmat fogsz kapni, ha értelmesen kész vagy engedelmeskedni a parancsolatoknak. Ha ellenben magadtól nem volnál hajlandó, hogy hódolatodat nyilvánítsad, tudd meg, mindenféle kínzásokat kell elszenvedned és életedet szörnyű halállal kell befejezned. Quirinus püspök: A kínzás, amivel fenyegetsz, dicsőség nekem és a kilátásba helyezett halál, ha érdemes leszek reá, örök életet ad nekem. Azért tehát az én Istenemnek óhajtok hódoló szolgája lenni, nem a te császáraidnak. És mert úgy sem hiszem, hogy istenek, akik nincsenek, tömjént sem teszek az ördögök oltáraira. Tudom ugyanis, hogy van oltára az én Istenemnek, amelyen Neki mutattam be tetsző jóillatú áldozatot. Maximus: Ügy látom, esztelenséged halálra visz téged. Áldozz az isteneknek! Szent Quirinus püspök: Nem áldozok a gonosz szellemeknek, mert írva van: Ördögök a pogányok összes istenei és (hogy) gyökerestül ki fognak veszni, akik áldoznak a pogány isteneknek. Ekkor Maximus praeses megvesszőztette, azután így szólt hozzá: Térj eszedre és ismerd el, hogy hatalmasok az istenek, akiket a római birodalom imád. Azért hát egyezz bele e (kívánságunkba) és a nagy istennek, Juppiternek leszel a papja. Máskülönben Amantiushoz, Pannonia prima praeseséhez foglak küldeni és őtőle 34
