Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

lesz az istentisztelet, gondoskodtak, hogy a hívek közé ne kerüljön oda nem való ember. Nagyjából a sekrestyés és harangozó teendőit látták el, mert akkor még nem voltak harangok. — Az ördögűző (exorcista) a keresztségre való előkészítésnél is kapott szerepet, de tulajdonképpeni feladata megszállottak (sokszor őrültek stb.) gondozása volt. — Az akolythus mint ma is a nagymisében a világítást látja el, az oltárra előkészítette a szükséges dolgokat és általában segített a nagyobb rendekkel bíró szerpapoknak és papoknak a különféle szertartásoknál. — A lectoroknak (felolvasók) valósággal bizalmi állásuk volt. Az összejövetelek alkalmával felváltva felolvastak az apostolok leveleiből vagy más hasonló épületes iratokból, különösen a vértanuk aktáiból. Szükség esetén helyettesítették a diákonusokat az igehirdetésben, a katechumenek tanításában is. A többi kisebb rendeknél is többen lehettek egyegy egyházközségben, a lectorokból kétségtelenül több kellett, amellett munkájuk nagyobb intelligenciát is kívánt. Nagyon alkalmas fokozat volt tehát a nagyobb rendekhez.

A papságba való fölvétel már az alsóbb fokozatoknál is tulajdonképpen a püspök hatáskörébe tartozott, de a püspök meg szokta kérdezni a jelöltek méltó voltára nézve a papokat és az egyházközséget is. Legfőbb tényező természetesen az illető hivatásbeli buzgósága és rátermettsége volt. A magasabb rendeknél ez fokozott mértékben érvényesült.

A szerpap (diákonus) a püspöknek is való-29