Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)
Joggäl kérdezhette tehát Tertullian: Van-e a keresztények között csak egy is, akit a bírónak bűntény miatt kellett volna elítélni? És mindjárt felelt is rá: Nincs köztük egyetlen keresztény sem, hacsak nem azért, mert keresztény ... És mégis a keresztény előbb odaadja a hitéért az életét, mint a pogány az összes istenekért a köpenye csücskét. Ilyen élet csak hitből fakadhatott, csak mélységes meggyőződés lehetett az alapja, a Krisztussal való élő egység lehetett csak az erőforrása. Minden keresztény az életével, példájával valósággal apostolkodott, de mégis csak kellett, aki a szentségeket kiszolgáltassa, az egyházközség ügyeit intézze, aki szavával is mutatja az utat a lelki tisztaságra, Krisztus követésére, a megdicsőülésre. Az egyházközség akkor még nem rendelkezett annyi javakkal, hogy az oltár szolgáit ellássa és így az egyházközségi ügyek és lelkiélet intézésének sokak között kellet megoszlani, akik napközben hivatásbeli munkájukat végezték és csak szabad idejüket fordíthatták vallási ügyekre. A papokon kívül tényleges munkát végeztek az u. n. kisebb rendek és a mainál nagyobb jelentősége volt a diákonusnak is. Bizonyára nem ok nélkül választották ki Szent Quirinust, hogy papságra, sőt püspökségre emeljék. Előbb a kisebb fokozatokon kellett rátermettségét beigazolnia. A papi rend első fokozata az ajtónállók hivatala volt. Ezek az istentisztelet rendjéről gondoskodtak. Értesítették a híveket, mikor és hol 28
