Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

Joggäl kérdezhette tehát Tertullian: Van-e a keresztények között csak egy is, akit a bírónak bűntény miatt kellett volna elítélni? És mind­járt felelt is rá: Nincs köztük egyetlen keresztény sem, hacsak nem azért, mert keresztény ... És mégis a keresztény előbb odaadja a hitéért az életét, mint a pogány az összes istenekért a kö­penye csücskét. Ilyen élet csak hitből fakadhatott, csak mély­séges meggyőződés lehetett az alapja, a Krisz­tussal való élő egység lehetett csak az erőforrása. Minden keresztény az életével, példájával való­sággal apostolkodott, de mégis csak kellett, aki a szentségeket kiszolgáltassa, az egyházközség ügyeit intézze, aki szavával is mutatja az utat a lelki tisztaságra, Krisztus követésére, a megdi­csőülésre. Az egyházközség akkor még nem ren­delkezett annyi javakkal, hogy az oltár szolgáit ellássa és így az egyházközségi ügyek és lelki­élet intézésének sokak között kellet megoszlani, akik napközben hivatásbeli munkájukat végez­ték és csak szabad idejüket fordíthatták vallási ügyekre. A papokon kívül tényleges munkát vé­geztek az u. n. kisebb rendek és a mainál na­gyobb jelentősége volt a diákonusnak is. Bizonyára nem ok nélkül választották ki Szent Quirinust, hogy papságra, sőt püspökségre emel­jék. Előbb a kisebb fokozatokon kellett ráter­mettségét beigazolnia. A papi rend első fokozata az ajtónállók hi­vatala volt. Ezek az istentisztelet rendjéről gon­doskodtak. Értesítették a híveket, mikor és hol 28

Next

/
Thumbnails
Contents