Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

hogy keresztény testvérei nem szóval, hanem lélekkel és cselekedettel gyakorolják a legfőbb törvényt. És micsoda ujjongó öröm töltötte el, mikor a hívekkel most már végig együtt énekelhette a zsoltárokat, himnuszokat, az alleluját. Hát még mikor a püspök evangéliumi beszéde után a régi hívek békecsókot váltottak vele, az új testvérrel! Érezte, hogy nemcsak a keresztség szentsége nyomott eltörölhetetlen jegyet a lelkére, hanem a nap emléke is kitörölhetetlen marad egész életében.

Szentmise után szeretetlakomát, agapét rendeztek. Valamelyik gazdagabb hittestvér jóvoltából az összes testvérek együtt költöttek el egy kis lakomát, megemlékezve az Üdvözítő példájáról, aki apostolaival együtt költötte el a húsvéti lakomát, mikor megalapította az Oltáriszentséget. Ott igazán átélhette mindegyik testvér Tertullián szavainak igazságát: Mi testvérek vagyunk akkor is, ha vagyonról van szó . . . szívben és lélekben egyek vagyunk, gondolkodás nélkül megosztjuk amink van.

Az ünnep magasztos hangulata után jöttek a munkás hétköznapok, amik azonban ünnepi fényt kaptak a jószándék és Krisztus neve által. Valószínűleg Szent Quirinus is keze munkájával kereste kenyerét, követve az apostol szavát: aki nem dolgozik, ne is egyék. A munka megbecsülése, érdemszerző jellege éppen a kereszténységnek egyik nagy vívmánya szemben a pogány római társadalom felfogásával, mely a munkát magához legnagyobb részben méltatlannak tartotta és a megvetett rabszolgák körébe utalta.

26