Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

görög és barbár, hanem mindenben Krisztus és az ő szabadsága, a lélek szerint való egyenlőség és testvériség. (Ennek emlékét őrzi ma is a fehérvasárnap elnevezés: a húsvét után való első vasárnapon tették le ugyanis a kereszteléskor fölvett fehér ruhát, ezért latinul : dominica in albis depositis.)

A keresztelés alkalmával rendszerint kiszolgáltatták a bérmálás szentségét is különös tekintettel arra, hogy az üldözések idején igen nagy szüksége volt az új kereszténynek a Szentlélek erősítő kegyelmére, hogy hitét állhatatosan vallja és aszerint éljen. (A görög szertartású katolikusok a szokást mai napig megtartották.)

A nagyszombati szertartások vigilia-szerűen folytak le, tehát a késő esti órákban. Ennek emlékét ma is őrzi a görög szertartású katolikusok szokása, akiknél a feltámadási szertartást a hajnali órákban tartják; de római szertartásúaknál is találunk hasonló szokást pl. Pápán, ahol a húsvétvasárnapra virradó éjjelt sok hívő a Kálvárián virrasztva tölti. (E szertartások befejező és legünnepiesebb része természetesen a szentmise volt, amelyet az őskeresztényeknél egyébként is sokszor mondottak az éjjeli órákban.)

A szentmise és a kenyérszegés volt az őskeresztény liturgiának is központja. így a megkeresztelt a húsvéti szentmisén vett részt először elejétől végig és mindjárt a szentáldozáshoz is járult.

A hívek rendszerint minden szentmisén magukhoz vették az élet kenyerét. Csak természe-24