Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)
kívüli időben is kereszteltek pl. beteget, de az általános eljárás akkoriban az ünnepies keresztelés volt. A keresztség fölvételére nagyon alkalmas közvetlen előkészület volt a nagyböjti szent idő és még különösebben a nagyhét három utolsó napja, az utolsó vacsorának, az Ur Jézus kereszthalálának és eltemetésének emlékezete. E napokon a böjtöt különösen szigorúan tartották meg, nagyszombaton majdnem egész napon semmit sem vettek magukhoz. így következett el a nagyszombati szertartások ideje, melyeknek egyik része éppen a keresztség szentségének kiszolgáltatása volt. A keresztelés kezdetben egyszerűen folyó vagy forrás vizében, mihelyt pedig lehetett, keresztelő medencében való bemerítés által történt. Szertartásai lényegben teljesen egyeztek a mai keresztelési szertartásokkal. Ezekhez tartozott pl. hogy a megkereszteltek akkor is kaptak fehér ruhát, ami akkor használati öltönynek való fehér ruha volt. Ez a fehér ruha a szabad embert megillető fehér öltözetet (tunica, tóga) jelentette, mert a rabszolgáknak, a vádlottaknak, a gyászolóknak a római társadalmi kötelező rend szerint sötét ruhát kellett hordaniok, fehéret nem hordhattak. A fehér ruha jelentette a lelki tisztaságot is, mert a keresztség szentsége visszaadta a megkeresztelt lelkének a bűntelen ártatlanság tisztaságát; jelentette azonban az istenfiúság szabadságát is, melyben már nincsen szolga és szabad, római, 23
