Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

első ígérettel tett parancs, hogy t. i. jó dolgod legyen és hosszú életű légy a földön. Tiszta erkölcsi élettel, imádságos lélekkel kellett előkészülnie és méltónak bizonyítani magát arra, hogy a keresztség szentsége által megnyerje az istenfiúság méltóságát és kegyelmeit, fölvétessék a teljes jogú hívek közé, beírják nevét „az élet könyvébe", a hívők anyakönyvébe.

Mint katechumenus résztvett az istentiszteleten, de nem mindegyiken jelenhetett meg. A szentmisének pl. csak az elején lehetett jelen és csak a katechumeneknek fenntartott helyen. A bevezetőimádságokat együtt mondhatta a pappal és a hívekkel, meghallgatta a szent leckét és evangéliumot, a többiekkel együtt elmondotta a hitvallást, de ezután el kellett távoznia, mert ezzel véget ért a katechumenek miséje.

Érthető, hogy a jámbor ifjú türelmetlenül várta az időt, mikor a hívekkel együtt elejétől végig részt vehet a legszentebb áldozat bemutatásán. Ez is elkövetkezett, mikor eljött a keresztség fölvételének nagy napja.

A keresztség szentségét rendszerint a nagyheti szertartások utolsó napján nagyszombaton, (esetleg pünkösd vigiliáján) az összes keresztelendők egyszerre vették föl. Volt ugyan eset arra is, főként az üldözések idején, hogy hosszabb előkészítések nélkül szolgáltatták ki e szentséget, ha az illető hitbeli meggyőződésének elegendő jelét adta. (így pl. már Fülöp apostol Kandaces ethióp királyné kincstartójának vagy a pannóniai kőfaragók között is történt.) Egyenkint is, rend-22