Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

detésére, vegye föl 'a hit pajzsát, az üdvösség sisakját és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. (Szent Pál az Efezusiakhoz. 6. fej.)

A profán tanítás akkoriban részben magántanítók, részben már az állam kezében volt, az előkelőknél pedig külön házitanítók útján történt, de nem volt kötelező. Szent Quirinus életéből nincsen olyan adatunk, melyből biztosan következtethetnénk arra, hogy ilyen iskolába is járt. Műveletlennek, írástudatlannak azonban semmiképpen nem mondhatjuk.

Nemcsak az a fennköltség mutat alapos műveltségre, mellyel a helytartók előtt keresztény álláspontját képviseli, hanem a sisciai helytartónak ajánlata is, mellyel Iuppiter (Optimus Maximus: a legfőbb római isten) papjának állását ígérte neki arra az esetre, ha áldoz a pogány isteneknek. Sok keresztény elvből nem járatta gyermekét a pogány műveltséget terjesztő iskolába, nehogy fiaik a hitben közömbösek legyenek vagy éppen meginogjanak. Ha pedig mégis kénytelenek voltak vele, otthon ellensúlyozták tanításukkal, mint éppen ez időtájt Egyiptomban Szent Leonidás tette, a később nagy tudományra és hírnévre jutott Origenes gondos, hithű édesatyja.

A keresztény gyermek és ifjú élete egyébként a názáreti szent család isteni gyermekének követése volt, akiről az evangélium csak annyit mond: erat subditus illis, engedelmes volt irántuk. Amint az apostol megírta (az Efezusiakhoz): Gyermekek, engedelmeskedjetek szüléiteknek az Urban . . . Tiszteld atyádat és anyádat; ez az

21