Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

Mikor és ki által jött ide először a jó hír: ki tudná megmondani. De minden valószínűség szerint már a II. században jártak erre keresztények, Sirmiumnak 100 körül már püspöke is van: Szent Andronicus. A III. század folyamán kétségtelenül népes keresztény egyházközségeknek kellett itt alakulniok, hiszen a századfordulón már Sisciában is püspökség van és Savariában, Carnuntumban (Deutsch-Altenburg) — vagy Arrabonában (Győr) — Szent Quirinus passiója szerint is nagy számmal voltak keresztények.

Milyen volt a pannóniai keresztények élete ?

Pogányok között, legtöbbször ellenséges érzületű kormányzat alatt lévén, leginkább a mai missiós területek keresztényeinek életéhez hasonlítható, de helyzetük kétségtelenül sokkal súlyosabb volt. Nem állt mögöttük a keresztény ország közvéleménye, a pápaságnak világszerte elismert nagy tekintélye, hiányoztak az anyagi segédeszközök, hiányzott a misszionáriusok és a papság olyan kiképzése, amilyenben ma részesülnek. Vele szemben ott állott egy hatalmas birodalom egész gépezete, egy nagy társadalmi rendszer, mely gazdasági és erkölcsi vonatkozásokban is roppant erővel érvényesült; a pogány vallások és filozófiai rendszerek hatalmas anyagi és személyi befolyásokkal. Itt igazán érvényesült: infirma mundi elegit Deus! A világ szerint gyöngéket választja ki az Isten.

A kereszténység első terjesztői és utóbb is sokáig igen sok képviselője egyszerű, nem is iskolázott ember (idiotae, illiterati), akiknek azonban

18