Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

szava és példája élet és mélységes meggyőződés. Nem az emberi okosság tudós fölkészültségével, hanem a szív teljes bensőségével és odaadásával. Nem hiába nevezték az őskeresztény testvéreket szenteknek — ez tulajdonképpen eredetileg csak az egyházközség fölavatott teljes jogú tagjait jelentette, — de valóban is azzá tette őket az Isten és a felebarát önzetlen szeretete, a legfőbb törvénynek egész lélekkel való megvalósítása. Ilyen kereszténységben élt Szent Quirinus.

Hogy szülei keresztények voltak-e, nem tudjuk. Csak következtetni próbálunk Szent Quirinusnak abból a kijelentéséből, hogy mindig az igaz Istent imádta. Ha már gyermekkorában is keresztény volt, szüleinek is keresztényeknek kellett lenniök minden valószínűség szerint.

Ha így volt, szülei gyermeküket Isten ajándékaként fogadták, mikor megszületett, azután pedig odaadó szeretettel, istenfélelemben nevelték. Egyébként szülei aligha voltak gazdag emberek, előkelő állásban. (A vértanuk aktái ezt a körülményt fel szokták jegyezni.) A névből ítélve viszont tősgyökeres római család lehettek, talán Róma vagy Sabinum vidékéről származott telepesek, mert a Quirinus nevet, melyen pl. Romulust, Róma első királyát legendás megdicsőülése után nevezték, sem provinciális, sem barbár származású nem szokta viselni.

A keresztény szülők már a kis gyermeket is rászoktatták az imádságos életre. Talán Szent Quirinus szülei is követték azt a jámbor szokást, hogy az éjszakai imaórát — ennek emlékét őrzi

19

2„