Puskely Mária: Batthyány hercegorvos. Ősök, elődök, utódok körében (Szombathely, 2017)
Bevezető
10 Fáradhatatlan vendéglátóm ez után két füzetet tett elém. «Szociológusoknak való csemege ez a két irka. Az egyik, 1915-től, Édesapám feljegyzéseit tartalmazza a köpcsényi szegényekről. A név, életkor, lakcím és gyermekek száma után ilyen bejegyzések: 'Férje meghalt TBC-ben.' - 'Férje gyári munkás, most hadifogságban.'- 'Nagyon szegény, szinte teljesen vak.' A füzet végén már más kézírás látható, látszik, hogy Édesapánknak ekkor már nem maradt ideje a feljegyzések folytatására. A másik pepita fedelű füzetben rövid feljegyzések a körmendi szegényekről. «Ezeket az embereket már mi is ismertük. Édesapánk sokszor bennünket küldött pénz- vagy egyéb segéllyel a szegény családokhoz. Őt az egész ember érdekelte, testi-lelki szükségleteivel együtt. A feljegyzések három szempontot egyesítettek: az egészségügyit, a szociálisát és a vallásit. Például: 'A családapa elmebeteg, az asszony nagyon nehezen keresi meg a mindennapit, mert hibás a keze.' - 'Súlyos tüdővészes, 31 éves.’ - 'A férfi arca sebes (rákos), nem veszik fel sehová munkára.' - 'Koldulásból él, nagyothalló.' - 'A családfő világtalan, koldulásból élnek.' - 'Senkije sincs, mosni jár, de nehezen bírja már a munkát.' Ezt a füzetet egyébként a kórházban működő szerzetesnővérek vezették.» Még nincs vége a meglepetéseknek: egy másik szekrény mélyéről előkerült egy lepedő nagyságú Családfa, mellette levelek, régi számlák, meghívók, végül egy elrongyolódott kézírásos könyv: A' Battyáni Fámiliának Eredete és Története. Batthyány József az Előszóból olvasott fel: «A' mi engem illet: adná Isten, hogy nem külömben ékességére vállyak Édes Hazámnak, mint nékem dicsőségemre esik, hogy benne születtem. A' van eszembe mindenkor, azon vagyok minden igyekezetemmel, hogy benne Születésemet ne Szégyöllye. - Irám Szombathelyen, 1809. évben. A' Szerző.'» A Felolvasó szeme elhomályosodott... Batthyány József mintha a maga hitvallását mondta volna el. «Ancsi», Batthyány Anna bécsi otthonában szinte „élnek, mesélnek” a festmények, a fényképek. Látom, amint a temperamentumos ifjú hitves, Mizl éppen cuppanós csókot ad férje, Dr. Batthyány László arcára. Mellettük az aprócska Ödön. «Édesapánk gyerekkori vallásosságát eléggé elmosták fiatalkorának útkereső próbálkozásai, tévedései. 1898-ban esküdtek meg. FIázasságkötésekor szinte elölről kezdett el mindent. S ez vitathatatlanul Édesanyánk érdeme. - Édesapám indulatos természet volt, de Édesanyánk úgy mondta, hogy harminchárom évi házasságuk alatt, egyetlen egyszer látta haragosnak. A nővérek viszont azt mondták, hogy a kórházban, végtelen türelme mellett, tudott igen erélyes is lenni. - Mi, gyerekek minden élethelyzetben ugyanolyannak láttuk: egyszerűnek, derűsnek, kiegyensúlyozottnak. Mindenkinek mindene tudott lenni. Min
