Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A nyomozás

éjszakáján. Apunak elvitték a ruháját azzal az indokkal, hogy véres, holott festékes volt. Vasárnap este mindannyiunkat kihallgattak a rendőrségen.

Azzal vádoltak, hogy a gyilkosság éjszakáján a tisztelendő úr hozzám jött. Ezért a nyomozás során, amit csak el lehet képzelni egy lánnyal, mindenen átestem. Olyanokat csináltak velem, hogy utána bocsánatot kértek, még szüzességi vizsgálatra is elvittek. Ekkor már volt udvarlóm. Tegyük fel, ha lett volna vele kapcsolatom, akkor senki nem mosta volna le rólam, hogy az nem a Brenner atyával történt. Én mindig tudtam magamnak parancsolni, igaz szerettem viccelődni, hülyéskedni, táncolni, mulatni, de mindig tudtam, hol a határ. Nagyon meghurcoltak, szinte belém beszélték, hogy mit mondjak, de nem hazudtam, az igazat mondtam. Aztán a végén bocsánatot kértek.

Amikor lejátszották a gyilkosságot, nem engedtek ki bennünket a házunkból, sőt annyira vigyáztak, hogy még a padlásra sem mehettünk föl megnézni.

Állandóan jártunk tárgyalásra, ahol újra és újra mindent el kellett mondanom, amit csak tudtam, hiszen koronatanúként idéztek meg engem.97

Somfalviékkal egyidőben Répcelakon is hasonló szándékkal keresték fel Fenyvesi Lászlót és feleségét, Monek Emőkét. Kihallgatásukról, meghurcoltatásukról így számolnak be:

Monek Emőke'.

A répcelaki postán dolgoztam. December 15-én szolgálatban voltam reggel hattól este tízig. Este hét-nyolc óra felé nyomozók zörgettek a postán. Először megijedtem, hogy miért este későn jönnek, már sötét volt. Féltem is, de azért kinyitottam az ajtót, kértem az igazolványukat. Arra nem mertem gondolni, hogy valami rossz szándék van bennük. Arra gondoltam, hogy mivel otthon, Zsidán nálunk is

97 Somfalvi Katalin vallomása.

91